Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 18. kedd, az őszi ülésszak 6. napja - Kérdések: - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
440 KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Kedves kérdező Képviselőtársam! Előre elnézést kérek, ha töredezett leszek, de megpróbálom rövidre fogni az előkészí tett választ. A félelem, amiről a kérdés tanúskodik, teljes mértékben érthető. Ha jogászokat kérdezünk meg ezzel kapcsolatban, akkor bizony elég furcsa válaszokat kapunk első megközelítésben, például olyat, hogy a lakások elosztásáról és a lakásbérletről s zóló 1/1971. évi kormányrendelet és végrehajtási rendelete rendezi a lakásbérlet felmondásának általános szabályait. Ez alapján - függetlenül attól, hogy emeltéke a lakbért , ha a bérlő a lakbért a fizetésre megállapított időpontig nem fizeti meg, a bérb eadó a szerződést felmondhatja - viszont kötöttségként írja elő a jogszabály, hogy a késedelembe esést követően, a következményekre figyelmeztetéssel, a bérlőt a fizetésre írásban fel kell szólítani. Ha a felszólítástól számított nyolc napon belül nem tesz eleget kötelezettségének a bérlő, csak akkor mondható fel a szerződés. Ez bizony nem megnyugtató, ha ezt a részét nézzük a kérdésnek. Az említett, ez évi kormányrendelet szerint az állampolgárok tulajdonában álló lakások lakbérét a bérbeadó és a bérlő meg állapodása határozza meg. A havi lakbér mértéke azonban 1992. január 1ig nem haladhatja meg az állami lakások bérének kétszeresét. Ez sem túl megnyugtató, önmagában sem. E határidő leteltét követően a korlátozás megszűnik. 1992. január 1. napjától a bérle ti díj tekintetében is a piaci viszonyok érvényesülnek, és így itt is szinte az egyedüli korlát a tisztességtelen haszon szerzése, ha ez így lép élet. További kérdés, miként alakuljon a helyzet 1992 elejéig is. Ha a lakást bérbeadó a lakás bérleti díját fe lemelte, mondjuk, kétszeresére, és a bérlő ezt a díjat nem hajlandó megfizetni, akkor pert indíthat, és a peres út a lakbérmegállapítás jogosságára vonatkozik. Vagy pedig felmondhat a bérlőnek. Ebben az esetben a bérbeadó a bérlőnek a jogszabály által pon tosan körülírt cserelakást köteles biztosítani, ami a gyakorlatban nyilván azt jelenti, hogy elhúzódó viták keletkeznek a cserelakás minőségét illetően stb. Tehát a jogi helyzet tulajdonképpen a helyzet rendezetlenségét mutatja. Mit mondunk ezzel szemben m i, a Népjóléti minisztériumban, az alakuló koncepció alapján? Az eddigi rendezések egyértelműen nem kielégítőek. Kicsit arra emlékeztetnek, mint amikor felemás intézkedés történik, valahol megpróbálunk piaci viszonyokat teremteni anélkül, hogy ténylegesen piaci viszonyok volnának. Az árakban nem lehetnek piaci viszonyok mindaddig, amíg a másik oldalon monopóliumok érvényesülnek. Márpedig a lakáspiac területén minden van, csak szabadpiac lehetősége nincs, hiszen lakásból nincs korlátlanul rendelkezésre álló mennyiség. Egy 1985ös kimutatás szerint 890 ezer darab állami tulajdonú bérlakás van, a magántulajdonban lévő, de főbérleti jogcímen lakott lakás 50 ezer. Feltehetően - bár erre sajnos nem tudott pontos felvilágosítást adni a Statisztikai Hivatal - ez azó ta nőtt, tehát mindenképpen 50 ezernél nagyobb számmal kell számolnunk. Mindenhogyan egy igen lényeges réteget érintő problémáról van szó, még akkor is, ha olyan részprobléma ez, amely a lakásszektoron belül csak egy szeletet képvisel. Feltételezhetjük vis zont, hogy ennek a kerete a jövőben inkább nőni fog, mint csökkenni, így a magántulajdonú bérlakások és bérlőinek problémája biztosan nőni fog a jövőben. A jelenleg érvényes jogszabály szerint ezen a területen a bérleti díjra vonatkozó mindenfajta korlátoz ás megszűnik. Ennek következménye lehet egyik oldalról az, hogy a lakástulajdonosok egy része jelentős haszonhoz jut, más oldalról viszont ebben az esetben a lakókra indokolatlan teher hárulna. Én is tudom, nincs realitása annak, hogy a bérlők más, alacson yabb bérű bérlakásba költözhessenek, hiszen ilyen lakások nincsenek - nemhogy korlátlan számban, de kis számban sem. Ilyeneket, részben a tőkehiány miatt, sürgősen építeni sem lehet. A minisztériumnak ezzel kapcsolatosan az az állásfoglalása, hogy a lakásh elyzetet illetően átfogó rendezés szükséges. A minisztérium mindenképpen erre törekszik, és csak olyan szabályozást tudnánk elképzelni, amelyik szektorsemleges. Tehát nem tartjuk helyesnek azt, hogy állami
