Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 3. hétfő, az őszi ülésszak 1. napja - A kormányzati munkamegosztás megváltozásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - RAJKAI ZSOLT (FKgP)
39 ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm. dr. Kiss Róbert képviselő úr hozzászólását. Következik Rajkai Zsolt képviselő ú r. Felszólaló: Rajkai Zsolt (FKgP) RAJKAI ZSOLT (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy látszik, a kedélyek, a Bős – Nagymaros és a vízüggyel szemben álló környezetvédők által felkorbácsolt kedélyek még nem csitultak el és az itt megnyilvánuló hozzászólásokból, valamint az őszi ülésszak első napján elhangzottakból arra a következtetésre lehet jutni, hogy a vízgazdálkodás nem kedvence a magyar Országgyűlésnek, a magyar közügyeknek. Engedjék meg kedves Képviselőtársaim, hogy néhány szót szóljak a vízgazdálkodás múltjáról. Ez a múlt 150 éves, amelyet olyan nagyjaink alapítottak meg, mint Széchenyi István és már 1848ban az első szabad magyar kormánynak is a döntése alapján a vízgazdálkodás a környezetvédelemmel együtt – mert már akkor is volt – a K özmunkaügyi Minisztériumhoz tartozott. Oly neves történelmi személyiségek, mint Vasvári Pál is ennek volt élharcosa. Évek hosszú sora óta, 150 év alatt kiépült ebben az országban egy európai kultúrára jellemző és ehhez felzárkózni képes vízgazdálkodási ren dszer, mert megóvta az országot az árvizektől, megóvta a belvizektől és biztosította a termőföldek szabad használatát. Nem kívánok olyan szomorú történelmi eseményekre sem hivatkozni, de azért fontos, hogy a Trianon által megcsonkított Magyarországon hol l ett volna élettere ennek a népnek az Alföld vízjárta és belvízborította pusztaságain, ha ez az ágazat nem tette volna lehetővé kultúrtevékenységével azt, hogy a földből termőföld váljék. Igen, hallom kedves képviselőtársaim Bős – Nagymarost. Sajnos az törté nt, ami oly sok esetben is történt már ebben az országban az elmúlt 40 év alatt, hogy gazdasági, sőt mi több, műszaki döntések kerültek politikai döntési szférába. Elhatározta valaki valahol, hogy ebben a térségben, a Duna ezen szakaszán vízlépcsőrendszert kell kiépíteni. Nem mondom, hogy nem voltak a vízgazdálkodásból is hívei ennek, de ez tisztánpusztán szakmai döntések alapján. Az indító ok viszont egy politikai döntés volt, amelyre sajnos találtak a vízügyi ágazatban is hívőket és a kettő összetalálkoz ása létrehozott egy házasságot, a környezetvédelmet és a vízgazdálkodást minisztériummá téve, mert ugyebár a törvénytelen gyermek, a bős – nagymarosi vízlépcsőrendszer, a dunai vízlépcsőrendszer már megvolt. Korábban a vízügyi ágazat is tiltakozott az összev onás ellen, mondván, hogy nem keverhető össze a vizek minőségének védelme e kiterjedt környezetvédelmi feladatokkal, amelyekbe beleértendő a levegő tisztaságának a védelme, a talajvédelem, és minden olyan környezetvédelem, az épített és természetes környez et védelme, amely nem kifejezetten vízgazdálkodási feladat. Tudomásul véve viszont azt, hogy így szólt a kormányzat döntése, a vízügyi ágazat kialakított a házasságba bevont Környzetvédelmi Hivatallal együtt egy igen komoly struktúrát. Meg szeretném jegyez ni, hogy amikor ebben az országban még szó sem volt környezetvédelemről, a vízügyi ágazat már meghozta a vizek védelméről szóló törvényt és ezt a törvényt szigorúan betartotta, betartatta, elszámoltatta azokat, akik a vizeket szennyezték, akik nem óvták ke llőképpen más tevékenységük folytán a vizeket. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem a vízügy szennyezi a vizeket. Szennyezik a vizeket a vizek használói, szennyezi a mezőgazdaság, az ipar és minden más ágazat, amely a környezet felhasználásával és a környezetb en él. A vízügy megkapja a szenynyezett vizet, hogy aztán másutt megtisztítsa, vagy esetleg a költségek hiánya miatt tisztítatlanul engedje tovább a tengerig. Sajnos nem kedvező a helyzete a Vízügyi Igazgatóságnak és a vízügyi szervezetnek ebből a szempont ból, mert anyagi eszközök híján nem áll módjában a vizeket oly mértékben tisztítani és úgy
