Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
344 állást fog lalt ebben az ügyben. Kérdezem, hogy a szövegpontosító módosítás miatt kíváne az alkotmányügyi bizottság ülést tartani. Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke SALAMON LÁSZLÓ , DR. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Szövegpontosító javaslat miatt nem kívánunk ülést tartani. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Felkérem Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi minisztert válaszadásra. Egyben bejelentem, hogy átadom Vörös Vince alelnök úrnak az elnöklést, mert tovább folyó tárgyalásokra kerül sor. Köszönöm szépen. (Az elnöki széket Vörös Vince foglalja el.) Dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter válasza BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari é s kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános vita során az első hozzászólásnál Eörsi Mátyás azt mondta, hogy az egyik szeme sír, a másik zokog, amikor ezt a törvénytervezetet meglátja. Én azt mondhatom, örömmel, hogy az egyik sze mem nevet, a másik kacag. (Derültség.) Végre az Országgyűlés plénuma elé került az első komoly gazdasági törvény. Oly sok kritika ért minket, hogy sok fontos, sürgős, de csak politikai kérdésről tárgyalunk, most íme egy fontos gazdasági kérdés. Valóban fon tos annak ellenére, hogy amint többen észrevették, a magyar gazdaságnak valóban csupán egy kis szegmensét érinti a javasolt törvénytervezet. Tízezreket ugyan, de nem a nemzetgazdaság nagyobbik hányadát. Mégis fontosnak tartom, mert amint a vita megmutatta, a magyar privatizáció összes fontos alapkérdése szóba jött: ki privatizáljon, kinek privatizáljon, hogyan privatizáljon, hova menjen a pénz. A nagyon sok szóbeli kiegészítés – talán nem szerénytelenség az állításom – azt mondja, azt súgja, azt jelzi, hogy ezekben az alapkérdésekben igenis megvan az egyetértés. Nem volt azonban egyetértés a részletekben, s ez nem is csoda. Pro és kontra, jórészt pártállástól függetlenül nagyon sok kiegészítés érkezett. Ahogy megállapítottam, a kiegészítések az első soroktól az utolsóig terjednek, mert már a címben is történt változás. Az eredeti címe nem az, amit beterjesztett a Kormány. Nem az állami kiskereskedelem privatizálásáról, hanem a kiskereskedelmi szolgáltatást végző állami vállalatok privatizálásáról van szó. Az utolsó mondata a beterjesztésnek az volt: "Ez a törvény 19… napján lép hatályba." Az új javaslat úgy szól: "Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba." Közben is volt rengeteg változás, azonban azt gondolom, igazából lényegileg a törvénytervezet logik áját nem érintették, de jobbá tették a javaslatot. Azt hiszem, a Kormány bölcsen teszi, ha minden javító szándékot figyelembe vesz, és nem csinál presztizskérdést abból, hogy másnak is lehetnek jó ötletei. Azt is előre kell bocsátanom a válaszomban, hogy e z a címmel ellentétben sem fedi le a kiskereskedelem, vendéglátóipar és fogyasztási szolgáltatást végző állami vállalatok vagyonának privatizálását, csak egy részprivatizálás. Ezeknek a vállalatoknak a privatizálására sort kell majd később keríteni. Talán más formában, hiszen a nagy cégek magánkézbe adására más technika kell, más módok kellenek. Fölmerül az első kérdés: kelle egyáltalán törvény? És itt felmerül az első kérdés: kelle egyáltalán a törvény? A magam részéről osztom Szabó Iván érvelését, hogy törvényre szükség van, törvény nélkül is privatizálhatna az Állami
