Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
338 Hogy mennyire nem a törvény szövegének kérdése a privatizác ió: a Kormány, ha jól tudom, az elmúlt héten meghirdette azt, hogy 20 nagyvállalat privatizációját megindítja. A nagyvállalatok névsora közismertté vált, megjelent a sajtóban. Én a magam részéről és talán pártom, frakcióm részéről is bejelenthetem, hogy a legmesszebbmenőkig támogatjuk a Kormánynak ezt a kezdeményezését – bár került volna rá hamarabb sor! De hadd kérdezzem meg, ha a 20 nagyvállalat esetében, amelyek körülbelül egymilliárd dollár értéket képviselnek – ha jól hallottam a tájékoztatást, hiszen nem a Parlamenten, hanem a sajtón keresztül értesültünk róla, így nem biztos a szám – , ha ezt az egymilliárd dollár nagyságrendű vagyont mindenféle külön szabályok nélkül, a meglévő törvények alapján a Kormány képes privatizálni, akkor miért nem lehet ezt a lényegesen kisebb vagyont, amelyikről most szó van, ebben a törvénytervezetben ugyanígy megoldani. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szabad György) : Felszólalásra következik Szabó Iván, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Dr. Szabó I ván (MDF) SZABÓ IVÁN, DR. (MDF) Mélyen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Nagyon sok kérdés felvetődött a részletes vitában, és azt hiszem, hogy amikor a végleges állásfoglalás előtt erre pontot teszünk, néhány kérdésre vissza kell térni, konkrét kérdésre is, de az itt elhangzott általánosságokra is. A gazdasági bizottságban felvetődött valóban ez a kérdés, amit Pál László képviselőtársunk elmondott, mi – a többség – fordítva láttuk azt a problémát, amit felvetett, nevezetesen, éppen az a rengeteg módosító indítvány, amelyik a "hogyan" kérdésére hivatott válaszolni, mutatta azt, hogy ennek törvényszintű szabályozása igencsak aktuális, mert ha egy ilyen témában a Kormány maga lépte volna meg ezeket a kérdéseket, az egész privatizációs folyamat indít ása olyan össztüzet zúdíthatott volna a Kormányra, amelynek a lebonyolítása később az egész privatizációs folyamat hitelképességét megkérdőjelezte volna. Ezért a magunk részéről úgy ítéltük meg, hogy ezt meg kell lépni, és két, nagyon rövid magyar közmondá ssal szeretném ennek az indokoltságát alátámasztani. Valóban nem teljes körű, de azért "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok". A másik, amit ezzel kapcsolatban mondani szeretnék, az, hogy nem törekedhetünk tökéletes pontosságra, tökéletes precizitásra, mert egy dolgot nem szabad elfelejtenünk, több mint egy éve ebben az országban spontán módon, szabályozatlan módon folyik a privatizáció. Pont abban a körben a legélénkebben foglalkoztatja a lakosságot, amelyikről most tárgyalunk. Érdekes módon a spontán privatizációval szemben ilyen minuciózus kikötéseink nincsenek. Azt írjuk, látjuk, hallgatjuk, időnként dohogunk az újságban vagy a parlamenti ülésteremben, de itt most tökéleteset akarunk csinálni – az élet viszont folyik a maga útján. Ezt az ellentmondás t fel kell oldanunk, hogy némileg szabályozott keretek közé kerüljön annak a teljes tudatában is, hogy ez valóban nem lesz tökéletes, de elindítója, szemléletindítója lesz a teljes, további privatizációs folyamatoknak. A másik, amire szeretnék utalni, az, hogy ne akarjunk többet markolni, mint amit egyszerre lehet, mert aki "sokat markol, az keveset fog". Nagyon egyetértek azzal, amit Schamschula György mondott, itt az ingatlanprivatizáció nincs benne, és akár lehetne is. Hozzá kell tennem, hogy ezzel kapcs olatban szabad legyen egykét gondolatot megosztanom a képviselőtársaimmal. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy hosszabb távon is szükségképpen a kereskedési jog és az ingatlan tulajdonjogi joga összetartozó fogalmak lennének. Felteszem azt a kérdést, akár ö nkormányzati tulajdonú, akár magántulajdonú lakásépítkezések vonatkozásában, ha a jövőre gondolok, ki az, aki nem gondol arra, amikor egy lakóházat fog építeni vagy építtetni a pénzén, abban ne legyenek olyan üzlethelyiségek, amelynek jól fizető bérbeadása lesz az egész ingatlan utáni bevételnek a része. Ugyanez most, amikor az önkormányzati vagy lakossági eladás után teljes
