Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
339 magántulajdonba kerülnek a házak, azt el lehet képzelni, hogy az az 50 – 60 lakó nem érdekelt abban, hogy az alatta levő üzlet a ház vag y az önkormányzat tulajdonában legyen, a lakbéreknek és az egész háznak a költségkiadásai egy kézbe kerüljenek. Tovább kell menni ebben a kérdésben a kereskedők védelme oldaláról is. Ha most kiszakítva valamilyen csodálatos jogi technikát találnánk, hogy k éthárom héten belül önálló ingatlanként meg tudnánk jeleníteni az üzletet, kérdezem én, hol van Magyarországon ma akkora tőke, hogy a kereskedési jog mellé még az ingatlan megvásárlására is fordíthassék pénz, és ha fordíttat, most nem az a veszély áll fen n, hogy valamilyen formában kiteszik a bérletből. Azonban az kétségtelen, hogy az nem maradhat úgy, hogy egy házat tataroznak, és az üzlethelyiség lepusztultan marad, olyan beláthatatlan anyagi konzekvenciába sodródik a megvett tulajdonos, amit bérletnél k ényelmesen ki tud kerülni, mert az egész házban nem osztanak rá tulajdoni arányában például tatarozási költségeket. Tehát a kérdés sokrétű. Azt is elismerem, hogy vidéken ez másképpen néz ki, mint a fővárosban, mert ott rendszerint a kiskereskedő a saját h ázában lakott vagy lakik a jövőben. Ezért úgy gondoltuk, hogy beiktattuk azt a passzust, amit a gazdasági bizottság javasolt, hogy ahol már most az ingatlannal együtt az értékesíthető, ám menjen, de Budapesten nagy bérházak, lakótömbök… egyéb területen ez egyszerűen nem léphető meg egyidejűleg. Azt hiszem, el kell választanunk a privatizációt a kereskedelemben és a privatizációt az ingatlanforgalomban. A másik kérdés, amiről két mondatot szeretnék mondani. Elég élénk vita alakult ki Torgyán képviselőtársunk mondása alapján, hogy most "re" vagy nem "re". Azt hiszem, hogy valamiről mindnyájan elfeledkeztünk. Nemcsak arról van szó, hogy egy privatizációs… nem törvény, hanem tézisek vannak közkézen. Ez a Parlament – legalábbis többségében – elfogadta a Kormány bemutatkozása után a nemzeti megújhodás programja címet viselő kormányprogramot. (Zaj.) Ez pedig világosan kimondja, hogy a föld kivételével az eredeti tulajdonállapotok visszaállítására nincs lehetőség. Úgy ítélem meg, hogy a kormányprogram elfogadásával a reprivatizáció lekerült akkor a napirendről. Erről tehát ma itt, ennek a keretében nem érdemes vitát kezdeni, hiszen éppen az a kérdés, amiről már ennek a törvényjavaslatnak az általános vitáján már volt szerencsém szólni. Egy ügy a kártalanítás az igaz ságtalanságot szenvedettekkel szemben, más ügy a privatizáció. A harmadik kérdés – már nagyon sokan említették ezt a dolgot, és nagy örömömre szolgál az, hogy itt a törésvonalak még csak nem is igazán a pártok között mutatkoznak meg. Ha csak arra gondolok, hogy a gazdasági bizottságtól Tardos Mártontól, Kósa Lajoson, Lotz Károlyon keresztül Katona Kálmánig és Mihály Zoltánig nagyon sokan megszólaltak és sok tekintetben ugyanabban a kérdésben azonos nézetet vallottak, ez azt mutatja, hogy itt alapvetően bizo nyos pártmegfontolások mellett – ezt nem vitatom – de hellyelközzel szakmai vita folyik. Ez tükröződik abban is, hogy a gazdasági és pénzügyi bizottság sok esetben azonos nyomvonalon haladt, a jogi megfontolások néha más kérdéseket helyeztek előtérbe. Nem érzem olyan tragikusnak, hogy a Kormány képviselője – méghozzá ugyanolyan képviselője – mindegyik bizottságnak azt mondta, hog ezzel is és azzal is egyetért. Gazdaságpolitikailag ugyanazok a kérdések valóban szabad döntést hoznak, így is el lehet képzelni , úgy is. A Kormány szempontjából alapvetően semleges, döntsön a Parlament ebben a kérdésben, hogy azokat a kérdéseket hogyan látja a legjobban szabályozandónak. Ebből egyetlenegyet szeretnék még kiragadni a pénzügyivel teljesen összhangban: azt a bizonyos moratóriumot a forgalmazhatóság kérdésében elvetni javasoltuk. Teljesen egyetértek Palotás János képviselőtársamnak ezzel az észrevételével – valóban jogtechnikailag sem tudom elképzelni – , hogy egy magánkézbe adott privát üzleti jogot két éven belül a Va gyonügynökség milyen alapon orvosolhat vagy nem orvosolhat. Ez jogtechnikai kérdés. Nem hiszem, hogy egyáltalán van arra lehetőség, hogy a magántulajdonba utólagosan benyúljon a Vagyonügynökség. Engem alapvetően nem ez az oldala érdekel. Itt mindnyájan arr a szövetkeztünk, amikor a parlamenti választások voltak – és ebben nem volt ellentét közöttünk – , hogy piacgazdaságot szeretnénk ebben az országban létesíteni. A piacgazdaságot pedig nem úgy
