Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitája - ENRIQUE CARLOS BARON CRESPO, az Európa Parlament elnöke:
334 gyümölcseit jelentik annak, hogy mi valóban értékeljük, hogy mit jelent a szolidaritás, amely összeköti az embereket, a népeket. A demokrácia létrehozása itt és a szomszédos országokban a béke és az európai együttműködés egy új k orszakának eljövetelét is jelenti. A békét azonban kétségtelenül új veszélyek fenyegetik, ahogy a régiek elmúlnak. De megtanultuk legalább azt, hogyan lehet elhárítani a nukleáris égés veszélyét Európából, ami a korábbi időszakban, a háború után központi k érdés volt a földrészünkön. Most azonban a nemzetközi feszültség egy újabb eseményének fényében találkozunk. Kuvait megszállása arra emlékeztet bennünket, hogy szükséges a nemzeti határok, illetve a nemzetközi jog tiszteletben tartása. Ez az a lecke, amely et végül is Európa megtanul. Történelmünk megtanított arra, hogy a problémák nem oldhatók meg invázió vagy más erőszakos kísérletek révén, amelyek arra irányulnak, hogy szomszédos országok felett uralmat szerezzünk. Ez az oka annak, hogy az előttünk álló é vekben az együttműködésnek új formáit kell kialakítanunk, beleértve egy új, közös biztonsági rendszert is, amely modellként fog szolgálni a világ más földrészei előtt. Az Európa Parlament ezért támogatásáról biztosította azokat a terveket, amelyek arra irá nyulnak, hogy a helsinki folyamatra építsünk, és különösen üdvözölte a jelenlegi együttműködést a NATO és a Varsói Szerződés tagjai között. A háborút követő időszak mindkét katonai szövetségét át kell alakítani. Ez kell, hogy legyen az a lépés, amely az új biztonsági rendszerek felépítéséhez elvezet. Tudjuk azt, hogy Magyarországnak szándékában áll a Varsói Szerződés katonai szervezetét elhagyni, de még ez a döntés nem lépett hatályba. Az időközben eltelő időben Önök, magyarok és mi mindannyian, európaiak, azon kell munkálkodjunk, hogy egy, a békét szolgáló új struktúrát dolgozzunk ki, anélkül tegyük ezt azonban, hogy elveszítsük azokat az eszközöket, melyek birtokában az európai vagy bárhol máshol kialakuló békét fenyegető veszéllyel szemben felléphetünk. A mikor ezt tesszük, akkor azt a közös biztonság alapelvére alapozva kell tennünk. Ez a koncepció természetesen az Európa Parlament nézeteit is tartalmazza az európai közösség biztonságpolitikájának alapján. Ez lényeges elemét képezi majd az Európai Uniónak, amelyet most építünk. Az Európai Politikai Unió kifejlesztése már önmagában véve egy forradalmi folyamat, amelynek révén az országok szabadon választják azt, hogy szuverenitásukat összekapcsolják adott esetben az egyes országok mindegyike vagy egy s más o rszág érdekében. Az a folyamat, amelynek keretében ezt az új politikai identitást alakítjuk ki, nem egyszerű. Minden egyes lépés, amelyet megteszünk az úton, azt igényli, hogy nagyon alapos tárgyalásokat folytassunk, illetve ésszerű kompromisszumot talán s ikerüljön kötni a különböző érdekek között. Olyan intézkedések, lépések megtételét is biztosítanunk kell, amelyek révén bővíthető a kereskedelem, és amelyeket megfelelő, a regionális fejlődést szolgáló intézkedések követnek, illetve olyanok, amelyek a társ adalmi védelmet, illetve a környezet védelmét szolgálják. Ugyanakkor azt az Uniót építve, arról is gondoskodnunk kell, hogy Európa nyitott maradjon; az az Európa, amelyet mi építünk, és amely együttműködhet a legközelebbi szomszédaival, legyenek azok KözépEurópában, KeletEurópában vagy pedig a Szabad Kereskedelmi Társulásban, azaz az EFTÁban. Minden egyes ország saját dolga az, hogy eldöntse, készen álle arra, hogy csatlakozik a Politikai Unió építését szolgáló folyamathoz, vagy pedig másfajta, számára megfelelő kapcsolatrendszereket keres. Legyen az bármiféle szerkezet, amely végül is kialakul a XXI. század Európájában, az teljesen világos, hogy hátat fordítottunk annak, amit az elmúlt négy évtizedben tapasztalhattunk, s amelyről úgy beszéltünk, hogy Ke letEurópa és NyugatEurópa, mint hogyha ezek az ideológiai szembenállás állandó koncepciói lennének, amelyek teljesen figyelmen kívül hagyják nemcsak azt, amit a földrajzi helyzet diktál, hanem azt is, amit a közös történelem, a közös kultúra és valóban m eglévő közös érdekeink. Szeretnénk, ha Önök jól megértenék, hogy nemcsak Európa az a saját változatos, gazdag kultúrájával, hanem Magyarország is az, amely mindig részét képezte ennek a kontinensnek. Tulajdonképpen az Önök országának az áll most szándékába n, hogy nemzetük újjáéledését azzal
