Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
330 alapszik tulajdonképpen a törvényjavaslat két vitája, nevezetesen, hogy a törvényjavaslat olyan gyenge pontokat tartalmaz, amelyek akkor is gyenge pontjai lesznek a törvényjavaslatnak, hogyha jó módosító indítványokat fogadunk el. Melyek ezek a gyenge pontok? Ötöt említek, és tényleg csak a lényegesekre és a jelentősekre igyekszem rámutatni, röviden. Az első ilyen gyenge pont, amit nem tud értelmezni és kezelni a törvényjavaslat, az annak a ké rdése, hogy mit várunk a piacgazdaságtól, mit várunk a piactól egyáltalában. A törvényjavaslat küzd azzal a kérdéssel, hogy mindenki piacgazdaságot szeretne Magyaroszágon létesíteni, ugyanakkor mindenki által ismert, hogy a piacgazdaságnak vannak negatív j elenségei. Megtalálható a piacgazdaságban a spekuláció, a nyerészkedés, a piacgazdaságnak vannak piackudarcos területei, ami az ellátást érintheti; és ezek a problémák megjelennek a törvényjavaslatban konkrét pontokban. Ilyen a 3. §ban fellelhető ellátási kötelezettség, ami nagyon nehezen körülírható valami. Másrészt ilyen a 4. §ban fellelhető részleges forgalomkorlátozás, ami az indoklásból kiderül, hogy azért van benne, mert a spekuláció ellen próbálunk küzdeni ily módon. Ezzel kapcsolatban az a vélemén yünk, hogy a piacgazdaságnak természetesen vannak negatív jelenségei, ezeket együtt kell értelmezni a piacgazdasággal, és nem lehet ezeket jogi eszközökkel kezelni. A piacgazdaság negatív jelenségeit piaci eszközökkel kell orvosolni, kínálatot kell teremte ni, nyilvánosan versenyhelyzetet kell teremteni, és akkor lehet a legeredményesebben küzdeni a spekuláció, a nyerészkedés ellen. A kínálat biztosíthatja azt, hogy ne legyenek a piacgazdaságban ellátási nehézségek. A törvényjavaslat következő gyenge pontja az, hogy nagyon nehezen értelmezhető, hogy hogyan is látja ez a törvényjavaslat a Vagyonügynökség helyzetét. A Vagyonügynökség feladatkörét többfajta momentum köré szervezi ez a törvényjavaslat. Van benne ármegállapító, értékelő szervezeti momentum, ilyen a 5. §ban található; van benne vagyonkezelői szervezeti momentum, ilyen a 14. §ban található; van benne privatizáló szervezeti momentum, ez a 6. §ban található; van az állami vagyont működtető szervezet, hasznosítható szervezet momentuma, ez a 8. §ban található, és vannak benne bizonyos hatósági momentumok is, ilyen például a 2. § (4) bekezdésében figyelhető meg. Ezeket a problémákat – hogy hogyan is kell a Vagyonügynökség szerepét elképzelni a privatizációban – a módosító indítványok sem tudják jól kez elni. Egyrészt vannak olyan módosító indítványok, amelyek világossá teszik a Vagyonügynökség szerepét. Ilyen például Eörsi Mátyás módosító indítványának (14) és (12) bekezdése. Ugyanakkor vannak olyan módosító indítványok, amelyek még kuszáltabbá teszik a képet. Ilyen például a 347es számon beadott törvénymódosító javaslat 3. §ában található. A harmadik gyenge pont – s itt a törvényjavaslat legkritikusabb pontjára érkezünk – egyetlen kérdésben mefogalmazható: mit privatizálunk? A törvényjavaslat világosan fogalmaz, igazából bérleti jogot és úgymond goodwielt privatizál. Ez rengeteg problémát felvet, amivel a törvényhozók is küzdenek, s a módosító indítványokon is látszik, hogy a képviselők érezték, hogy ennek milyen mögöttes problémái vannak. Ilyen kérdés például: ha az ingatlanokat privatizáljuk, akkor mi lesz ezekkel a korábbi bérlőkkel később, amikor már egyszer privatizáltuk a bérleti jogot? Mi lesz a bérleti jog forgalomképességével? Hogyan fog alakulni az új tulajdonos viszonya az eredeti bérlő jogvis zonyához? Lehete ilyen bérleti jog mellett megfelelő forgóeszközhitelt felvenni ezeknek a vállalkozóknak, hiszen tudjuk, hogy a kereskedelem ezen részében alapvető fontosságú ez. Hogyan fog értékelődni a piacon a bérleti jog? A módosító indítványok a 14. §ba próbálták megfogalmazni ezeket a kérdéseket, és valahogyan próbálták kezelni ezeket. Ha valaki figyelmesen elolvassa a 14. §t, akkor ember legyen a talpán, aki azon kiigazodik. Sajnos az is kimutatható, hogy nem lehet a benyújtott módosító indítványo kból jó megoldást megfogalmazni, akármilyen jó módosító indítványokat önmagában meg is szavazunk. A 14. § későbbi szavazási procedúrájában azt hiszem, ez világosan ki fog rajzolódni.
