Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
300 A Kormány privatizációs pro gramja szerint a Kormány a tulajdonosi szerkezet átépítésével párhuzamosan tömegesen kívánja az új kisvállalkozásokat támogatni. A kisvállalkozások támogatása nemcsak a Kormány privatizációs programjában szerepel. Szerepel ez kiemelt hangsúllyal a Kereszté nydemokrata Néppárt programjában is, de azt hiszem, hogy a kormánypártokéban feltétlenül, de úgy tudom, hogy az ellenzéki pártok programjában is. A választóik előtt valamennyien arra tettek ígéretet, hogy kisvállalkozók ezreit, sőt százezreit akarják útjuk ra indítani ennek jogi és közgazdasági feltételeinek és megfelelő gazdasági közegének megteremtésével. Ugyanakkor ebben a közegben az eddigi mamutvállalkozások nehézkessé vált, túlméretezett gazdasági egysége visszafejlődne. Úgy érzem, hogy ezeknek a javas latoknak az elfogadásával már a privatizációs folyamat első lépésénél egy kicsit becsapnánk a választóinkat, mert végeredményben a vendéglátó és kiskereskedelmi üzleteket olyan tőkeerős, nemegyszer nyilván külföldi részvétellel működő társaságok kezébe adn ánk, amelyeknek sem az üzlet dolgozóihoz, sem az üzletben folyó munkához kötődésük, közvetlen kapcsolatuk nincs. Az idézett javaslatokkal egybehangzóan azt vallom, hogy a kiskereskedelem és a kisvendéglátás a magyar kisvállalkozóké legyen. Ezért a törvényj avaslat eredeti szövegét támogatom. Bonyolultabb helyzet állt elő a javaslat 10. szakaszánál, ahol a módosító javaslatok hatására az alkotmányügyi bizottság, a gazdasági bizottság, sőt úgy érzékeltem – ebben nem vagyok biztos – az előterjesztő Kormány képv iselője is megingott. Az alkotmányügyi bizottságban néhány képviselőtársammal együtt az itt felvetett kérdésben kisebbségben maradtam. Itt arról van szó, hogy egyező ajánlattétel esetén milyen sorrendben vásárolhassák meg az üzleteket az ajánlattevők. Szám os módosító javaslat közül több is első helyre kívánta helyezni az üzlet volt tulajdonosát, aki az eredeti kormányelőterjesztésben a privilegizáltak között egyáltalán nem is szerepel. Az alkotmányügyi bizottság által támogatott javaslat végül is úgy terje szti elő az alkotmányügyi bizottság véleményét, hogy első helyen a szerődéses üzletvezető, második helyen a volt tulajdonos, a 3. helyen pedig az üzlet dolgozói – ideértve az üzlet nem szerződéses korábbi vezetőjét – és az üzlet dolgozóiból alakult munkakö zösség. A volt tulajdonos előtérbe helyezését azért ellenzem, mert úgy érzem, hogy ez szellemében és szándékában ellenkeznék a Kormány privatizálási koncepciójával. A Kormány és vele egyetértésben a kormánypártok nem reprivatizálni, hanem privatizálni akar nak. Erre tettek ígéretet. Ez alól a kormánykoncepció csak két kivételt ismer. Az egyik a földkérdésben, a másik az egyházi vagyon bizonyos része tekintetében. Minden más esetben a volt tulajdonosokat csak a nemzet teherbírásához igazodó kártalanítás illet né meg. Ezen túlmenően azonban a privatizálás folyamatában semmiféle más előnyt nem élvezhetnek. Van azonban egy ennél nyomósabb érv is, amelyre Katona Béla képviselőtársam már részletesebben kitért. A kormánypártok valamennyien megígérték választó tömegei knek, hogy a privatizáció a dolgozók érdeksérelme nélkül fog lezajlani. A Kereszténydemokrata Néppárt programjában külön kiemelte a szociális védőháló fontosságát, továbbá kiemelte a munka személyes jellegét, a munkának a tőkéhez való személyes jellegű kap csolatát. Számos levelet kaptam – és úgy gondolom, hasonlóképpen képviselőtársaim is – az üzletek, kereskedelmi üzletek, vendéglátó üzletek dolgozóitól és az őket képviselő szakszervezeti és különböző érdekképviseleti szervektől. Azon talán lehet vitatkozn i, hogy ezek közül a szervek közül melyik képviseli valóban ezeknek a dolgozóknak az érdekeit, azon azonban nem, hogy a hozzám intézett levelek egybehangzó kicsengése az, hogy a dolgozók kérik, sőt követelik az üzletek dolgozóinak preferálását a privatizác iós folyamatban. A magam részéről ezekkel a követelésekkel teljes mértékben egyetértek. Úgy gondolom, hogy 40 év alatt ezeknek a dolgozóknak a munkája is beépült az üzlet értékébe. Talán a felújítások, értéknövekedések formájában, talán a Tardos Márton ált al szépen kifejtett goodwill fenntartásának, sőt növelésének a formájában, de az ő 40 évi munkájuk is benne szerepel ezeknek az üzleteknek az értékében. Sőt egyetértenék azzal is, ami talán nem is a törvényhozás dolga, hanem más
