Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ)
296 működőképes egységet hagyott hátra. Itt nyilvánvalóan egy érdekütköztetésről is szó van, egy általános érdek érvényesítéséről is szó van, és ennek intézményeiről a törvény egyelőre nem gondoskodik. Ezért, ha ez a törvény most elfogadásra kerül, azt kell látnunk, hogy ennek a problémának a kezelésére más módon kell megtalálnunk a megoldást. Hasonló probléma az a kérdés, amit fölvetettem a múltkori fölszólalásomban, hogy az ellátás ügye is bajba kerülhet. Nem kell félnünk attól – az ellátás problémájától – , hogyha sok versenyző vállalat van az országban. Mert a verseny és a nyereségérdekeltség létrehozza, hogy megjelenjen az árukínálat a p iacokon, és lekösse a fizetőképes vásárlóerőt, és bekövetkezzen az is, hogy a kis falvakban is, az eldugott helységekben is létrejöjjön az a kínálat, ami az ottani, fizetőképes keresletnek megfelelője. A jelenlegi helyzetben ez nem biztosított automatikusa n. Kevés üzletünk van a fizetőképes kereslethez képest. Ezen üzletek egy részének a privatizációjáról van szó, és nyilvánvaló, nem az a probléma, amire Bod Péter Ákos a nekem adott válaszában utalt, hogy a kenyérellátással meg kell bízni, akit privatizáltu nk, hogyha egy kenyérboltot privatizálunk, és ezt a kötelezettségét a törvénynek vagy megállapodásnak elő kell írni. Mi lesz azokon a helyeken, ahol a privatizálás elindítása után nem jelentkezik magántulajdonos, aki kézbe akarja venni: a privatizálásra el őkészített üzlet megszűnik működni. Önök az elmúlt évtizedekben is számtalan esetben láttak olyan kereskedelmi üzlethelyiséget, ami a nagyvállalat és a bérlő közötti szerződés ügyesbajos dolgai miatt hónapokig, sőt, esetleg évekig nem működött, és ennek k övetkeztében egyes területeken romlott az ellátás. Hogyan lehet ezen az ügyön változtatni? Úgy, ha a privatizáció egész ügyét egy konkrét kérdés vonatkozásában egy vállalatra bízzuk, amely vállalat a verseny alapján jelölte ki önmagát vagy jelöltetett ki a feladat végrehajtására, és nem arra vállalkozik egyedül, hogy eladja valakinek a komplexum egy részét, hanem azon gondolkodik, hogy ebből az egész vagyonból – amit a régi vállalat jelent – hogyan lehet a legjobb működő tőkét csinálni. Nem engedheti ilyen esetben meg magának, hogy a vállalat egy része – sok esetben valószínűleg nem is kis része – fölhasználatlanul maradjon, parlagon heverjen, kihasználatlan legyen. De ennek intézményi biztosítéka ebben a törvényben nincs megfogalmazva – nem is beszélve arró l, hogy ha részleges privatizálásra kerül sor egy vállalatnál és részleges állami átvételre, akkor a gazdálkodás célszerű feltételei az állami vállalati működő részlegben sem kerülnek megfelelően szabályozásra. Végül fel akarom vetni azt a kérdést; mit is privatizál ez a törvény? Alapjában véve a cégszerű tevékenység jogát privatizálja, az ezzel kapcsolatos – elnézést a szakkifejezésért – goodwillt privatizálja, azt, hogy az emberek megszokták: a sarkon van egy fűszerbolt, vagy egy utcában van egy papírárukereskedés, oda akkor is elmennek, ha annak a tulajdonosa megváltozott, mert ott szokták meg évtizedek óta, hogy vásárolnak. Nem gondoskodik a kérdés arról, hogy a készletekkel mi történjék, és zavarosan szabályozza, hogyan kerül a helyiség joga az új tula jdonos kezébe. Én belátom, hogy ezt az utóbbi kérdést most nem lehetett jobban szabályozni, ha gyorsan törvényt akartunk alkotni a privatizálás ezen köréről. De vegyék tudomásul, hogy itt egy nagyon zavaros dolgot hagyunk hátra, akkor is, ha az összes módo sító javaslatot az én ízlésem szerint fogják elfogadni. Hiszen ma egy meghatározott áron használja a bérleményt a bérlő, ez a bérleményi ár megkérdőjelezhető, és maga a szerződés is megkérdőjelezhető. A szerződés megkérdőjelezésére a törvény módosított vál tozata sokféle, pozitív módosítást fogad el, de arról a kérdésről, hogy ez az ár nagyságrendileg változhat, amennyibe a bérlemény kerül, ez olyan nyitott kérdés, ami említve sincs az előterjesztésben. Ennek alapján azt javaslom a tisztelt Háznak, hogy nagy gonddal vegyen részt a mai vagy holnapi szavazáson, vegye komolyan azokat a javaslatokat, amelyeket kollégáim ebben az ügyben tettek. Én nem hiszem, hogy célszerű lenne, ha egy ilyen bonyolult törvényjavaslaton tételesen végigmennék, kiemelném azokat a po ntokat, amelyekben meg tudom indokolni, miért tettünk javaslatot a törvény módosítására, miért tartjuk fönn a módosító javaslatokat akkor is, ha most a kompromisszumos szöveg sok tekintetben jobb, mint az eredeti.
