Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A helyi adókról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - REMPORT KATALIN, DR. (MDF)
1504 ismert pótadórendszerre gondolok, amelyek a központilag előírt adósávokhoz kapcsolhatók az önkormányzatokban. Ezzel a mai személyi jövedelemadózás kedvezményeiből adódó feszültségek mérsékelhe tők lennének, úgyhogy ezen az önkormányzat, tehát végső fokon a lakosság sem veszítene. A mesterségesen kettéválasztott építmény- és telekadó helyett, amiről szintén szólottak a képviselőtársaim, egy egységes ingatlanértékadót kellene bevezetni. Ezzel még mindig megmaradna egy önkormányzat számára az adott tárgyak közötti választás lehetősége, de ugyanakkor mégsem kell belebonyolódni a telek és az ingatlan mértékének szétválasztásába, a helyben szokásos mértékű telek meghatározásába. Az is nyilvánvaló, hog y ingatlanoknál az alapterület nem minősít, ezért csak értékarányos lehet az adó. Az adóminimum alkalmazását feltehetően a kiegészítő állami támogatáshoz való kapcsolásán túl az is indokolja, hogy a behajtás ne kerüljön tö bbe, mint a beszedett adó. De mivel a helyi adó kivetése és behajtása egyébként is önkormányzati feladat, ne vegyük el a mérlegelés lehetőségét az önkormányzattól. A helyi adó egyike az önkormányzat saját bevételeinek, és így nem írható elő a beszedésről é s a felhasználásról való tételes tájékoztatási kötelezettség, amit a törvényjavaslat 8. § (2) bekezdésében írnának elő. Az önkormányzati költségvetés ugyanis egységes mind a bevételi oldalon, mind a kiadások felől. Egy ilyen kötelezettség a helyi adókat a múltbeli tehóhoz hozná közel, ugyanis a célhozkötöttséget írná elő, de nézetem szerint ennek a törvényhelynek a megváltoztatása sem zárná ki azt, hogy az önkormányzat úgy érezze azt…, ha úgy érzi, akkor elkülönítetten kezelhesse ezt a forrást, és a meghatá rozott célú felhasználásról beszámolhasson a lakosságnak. Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi adó mindenképpen az önkormányzat autonóm döntésével vezethető be. A döntés ismertetett korlátai, valamint az eddigi adózási tapasztalatok és a kialakult adózási ma gatartás, adómorál alapján valószínűsíthető az elérhető előnyök ellenére is egyfajta ellenállás, amely mindenképpen az önkormányzati testületeket nagy gonddal való körültekintésre hívja fel. Az önállóság kezdeti lépéseinél tartó önkormányzatokat 1991ben f eltehetően nem várja még megfelelő jogalkotási tapasztalat. Pedig e demokratikus biztosítékra éppúgy szüksége van a lakosságnak. Másik nagyon fontos kérdés az, hogy a volt tanácsi pénzügyi területen dolgozó apparátus egy régi követelményrendszert ismerhete tt meg, a legjobb szakemberek pedig innen is másfelé néztek szét a munkaerőpiacon. A helyi adóztatás intézményesítéséhez tehát egy tágabb kitekintésű, közgazdasági és társadalmi ismeretekkel is rendelkező tisztségviselői csoportra is szüksége lesz az önkor mányzati apparátusoknak. Hosszabb távon pedig nyilvánvalóvá kell tenni, hogy egyegy település gazdagodása, komfortosabbá válása nem valamiféle központi jótékonykodás, adományozás kérdése, hanem az ott élő emberek egyéni és közösségi munkájának is, és term észetesen adózásának is eredménye. Igaz, ma még az adózom, tehát állampolgár lehetek formulánál tartunk. S hosszú az út – és nemcsak az adófizetés dolga – az állampolgári öntudatnak az állampolgár vagyok, tehát adózom fokozatáig. De ezt a lépést nagyobb kö rültekintéssel kellene megtenni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Dr. Remport Katalin képviselő asszony következik. Felszólaló: Dr. Remport Katalin (MDF) REMPORT KATALIN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képvise lőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum az előzetes megbeszélésünk értelmében nem állított vezérszónokot, úgy beszéltük meg, hogy majd a részletes,
