Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A helyi adókról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HORVÁTH TIVADAR, DR. (SZDSZ)
1503 ellenérzést kiváltó TEHO. Változatlan központi jövedelemelvonás mellett hárítsuk át a közszolgáltatások terheit az önkormányzatokra! Decentralizáljuk a költségvetési problémákat, állítsuk kész helyzet elé a most formálódó önkormány zatokat; a csökkenő központi költségvetési támogatásokat csak helyi adókkal lehet ellentételezni. A mai, összesen 7,5 milliárdos tanácsi adóbevétel helyébe a lakosságtól származó 23 milliárd forintos helyi adó lépne. Az adóterhek növelése ellen hatnak azok a tényezők, amelyeket képviselőtársaink soroltak fel az előző hozzászólások során. Olyanok, mint az egyre feljebb kúszó infláció, a munkanélküliség várható növekedése, a lakáshitelkamatok és a lakbér tervezett emelése, továbbá a vagyontárgyakhoz kapcsoló dó biztosítási tételek: lakásbiztosítás, kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás emelkedése, melyek egyébként az adók alapját képezik. A közel két éve készülő helyiadótörvény tervezetében csak egy változást lehet megfigyelni: az adómaximumok mértéke egyre nő. Már az első javaslatok kidolgozásakor gondolkodás nélkül elvetették bármilyen alternatív megközelítés lehetőségét. Fel sem merült, hogy a helyi adók kiegészítői is lehetnek a központi adóknak! Tehát egy új adó nem feltétlenül csak többletterheket jelen thet! A helyi adó lényege éppen az, hogy hasonló gazdasági mozzanatokat – mint jövedelemképződés, forgalom, fogyasztás – megadóztatva másfajta jövedelemelosztást eredményez. Nemcsak elvon, hanem decentralizálja a jövedelmeket, a központból át nem látható f olyamatok szabályozására szolgál. A helyi adózásról szóló törvény későbbiekben részletezendő problémái mellett először a törvényjavaslat közegéről, két kapcsolódási pontjáról szeretnék beszélni. Az önkormányzatok jövő évi szabályozórendszerében a már több éve – némi késleltetéssel – települési szintre visszakerülő személyi jövedelemadót most a központi költségvetés fele részben kívánja átengedni csak az önkormányzatoknak. A helyi önkormányzatok egy jelentős része tehát úgy veszít el jövőre 46 milliárd forin tot, hogy közben – idézőjelben – "nyernek" minimálisan rájuk kényszerített 26 milliárd forintnyi helyiadókivetést. Ez bár jogilag nem támadható, számukra meglehetősen rossz üzlet, még akkor is, ha tudjuk, a pénzügyi kormányzat azt állítja, hogy ezt az adó bevételt is kiosztja állami támogatásként. A személyi jövedelemadó centralizálása erősödésének és újrelosztásának az a hivatalos indoka, hogy túlzott különbségek alakultak ki az egyes települések között. De vajon mit tudunk a helyi adók képződésének telepü lési, térségi arányairól? Végzette valaki építmény- és telekértékbecslést? Felmértéke a társulási és társulati terheket? Próbálte például valaki telephelyi nettó árbevételt kalkulálni? Ha igen, milyen módon érinti ez az egyes önkormányzatok tervezett kö ltségvetését? Városokban és községekben, kis és nagy falvakban mennyi lesz az átlagos adóteher akkor, ha az önkormányzat legalább a kötelező feladatait el akarja látni? Végiggondoltae ez az 1991. évi költségvetési javaslatban szereplő szabályozási megoldá s, hogy csak az az önkormányzat jogosult kedvezőtlen pénzügyi helyzetű minősítésre, s az ezzel járó kiegészítő állami támogatásra, amely minimális szinten legalább egy helyi adót kivet? Hol, hány önkormányzatot fog ez érinteni, és milyen hatással lesz ez o tt a lakossági jövedelmekre? Tisztelt Országgyűlés! Mindezek után a helyi adókhoz kapcsolódó kérdések után lássuk, melyek is az előttünk lévő törvényjavaslatnak a belső problémái, milyen módosítások volnának szükségesek ahhoz, hogy előbb vagy utóbb elfogad juk ezt a törvényt! Megoldást jelenthetne egy, a személyi jövedelemadóval konform rendszer, amely a helyiadófizetést levonásba hozhatná a központilag előírt személyi jövedelemadó alapjából. Tehát ne legyen a helyi adó egy egyszerű tehernövelés, hanem csak egy másfajta jövedelemelosztást eredményezzen! 1991ben a pénzügyi kormányzatnak végig kellene gondolnia egy olyan megoldás lehetőségét, hogy csökkenő számú személyijövedelemadósávok esetén hogyan lehetne a helyi adózást a jövedelemadózáshoz hozzákapcsol ni. Itt egy olyan külföldön, elsősorban a skandináv országokban
