Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - SPEIDL ZOLTÁN (MDF)
1476 Tisztelt Képvisel őtársam! Itt arra szeretnék utalni, hogy ez egy piaci jellegű megoldás, amelynél valamifajta korlátlan költségemelkedést csakis az akadályozhat meg, ha a résztvevők között verseny van és ez valami ésszerű szintre szorítja a költségeket. Ily módon teszi leh etővé a szolgáltatások minőségének javulását és egyidejűleg nem feltétlenül okozza a rendszer működésével együtt járó adminisztrációs és többletköltségek szükségesnél nagyobb mértékű növekedését. A hivatkozott kormányhatározat egyúttal elrendelte, hogy meg kell vizsgálni azt is, hogyha szükség van átmeneti időszakra, ez idő alatt milyen megoldás alkalmazható. A Pénzügyminisztérium jelenleg a biztosítók bevonásával az új rendszer kialakításakor szóba jövő lehetőségeket vizsgálja. A biztosítók szerint a szerz ődéses rendszer bevezetésének technikai jellegű feltételeit – információáramlás, nyilvántartási rendszer – készek vállalni, a Belügyminisztérium információim szerint külön felkérés esetén némi díjazás fejében biztosítaná a biztosítók részére a szükséges ad atbázist. A kérdésben említett többletköltségek tehát a BM és más hatóságok oldaláról nem merülhetnek fel, inkább fordítva, úgy gondolom, evvel talán valami kis pénzt még kereshetnek is, amennyiben a biztosítók viszont a szükséges adatbázist és információs rendszert kiépítik. Megjegyezzük, hogy a nyilvántartási rendszer kiépítésén túl csak akkor van lehetőség a szerződéses rendszer bevezetésére, ha olyan díjszabás alakul ki, amely tekintettel van a társadalom teherelosztására, a károkozók díjfizető képesség ére, a biztosítók biztonságos működésére és arra, hogy a károsultak az őket megillető kártérítéshez hozzájussanak. Ezért a szerződéses rendszer és a díjképzés kialakítása érdekében az Érdekegyeztető Tanács bizottsági ülése keretében folytatjuk a megbeszélé seket, amelyekre az érdekképviseleti szerveket, az érdekvédelmi szerveket, továbbá a munkáltatók és munkavállalók képviselőit is meghívtuk. Kérem képviselőtársaimat válaszom elfogadására. ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm államtitkárnő válaszát. Speidl Zoltán, a Magyar Demokrata Fórum képviselője "Az 1956. december 8i salgótarjáni sortűz áldozatai hozzátartozóinak kárpótlása és a véres események elkövetői megbélyegzésének tárgyában" címmel kérdést kíván feltenni dr. Kiss Gyula tárca nélküli miniszterhez, valam int a legfőbb ügyészhez. Speidl Zoltán képviselőtársamat illeti a szó. Kérdés: Speidl Zoltán (MDF) - Dr. Kiss Gyula tárca nélküli miniszterhez, valamint a legfőbb ügyészhez "Az 1956. december 8i salgótarjáni sortűz áldozatai hozzátartozóinak kárpótlá sa és a véres események elkövetői megbélyegzésének tárgyában" címmel SPEIDL ZOLTÁN (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Bennünk visszhangzanak még Pál József képviselőtársunk drámai szavai, amelyek az 1 956. december 8i salgótarjáni vérengzés 131 halottjának állítottak méltó emléket. Természetes tehát, hogy nem tekinthetem feladatomnak az események újbóli felidézését, ám a salgótarjáni, de említhetném Mosonmagyaróvárt és az ország számos más helységét is , a tragédiák kapcsán két kérdést fel kell tennem. Ismeretes, hogy a politikai okokból jogtalanul bebörtönzöttek kárpótlásáról már történtek intézkedések, olyanok, amelyek az ország teherbíró képességének megfelelően anyagi elégtételt adnak a sokat szenved etteknek. Tudom, hogy pénzzel semmiféle testilelki kín, semmilyen törvénytelenség nem váltható meg. Mégis úgy vélem, hogy a jóvátételben részesülők körét bővíteni kell. Mégpedig azoknak kellene legalább gesztusértékkel nyújtani valamit, akik közvetett kár vallottjai voltak az említett tragédiáknak. Gondolok azokra, akiknek házastársuk halt meg, vagy lett nyomorék az embertelen megtorlás következtében. Azokra gondolok, akik az áldozattá lett férjek, feleségek, gyermekek miatt hosszú ideig tengődni kényszerül tek, mert nem jutottak álláshoz, akik a tragikus sorsú szülő miatt nem vagy csak nagy nehézségek árán tanulhattak, érvényesülhettek;
