Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - KISS GYULA, DR. tárca nélküli miniszter:
1477 gondolok mindazokra, akiknek személyes, egyszersmind nemzeti tragédiáját a megtorlás egy másik, nem fizikai formája tette m ég nagyobbá. Példaként említem csak, hogy a Salgótarjáni Vasöntőde- és Tűzhelygyárban közel másfélszáz embert helyeztek alacsonyabb beosztásba vagy bocsátottak el 1956 miatt. Kérdem tehát a tisztelt Miniszter Urat, láte lehetőséget arra, hogy az anyagi jó vátételt az említett körre is kiterjesszék. A mondottakkal szoros összefüggésben egy másik, immáron a legfőbb ügyész úrhoz intézett kérdés sem kerülhető meg – előrebocsátva, hogy semmiféle megtorlást, büntetőjogi felelősségrevonást nem áll szándékomban kez deményezni, de tekintettel a közvélemény jól érezhető nyomására, mondhatni követelésére, meg kell kérdeznem, miként lehet elérni, hogy a még köztünk lévő gyilkosok, akik szerepüket önként vállalták, hiszen pufajkásnak lenni azért nem volt kötelező, megneve ztessenek, kilétük nyilvánosságra kerüljön és tettükért legalább a megszégyenülést viseljék el. Hangsúlyozom, hogy csupán azokra gondolok, akik a vérengzések kiagyalói és végrehajtói voltak. Tisztelt Ház! Sokakkal egybehangzóan mondom: ennyi elégtétellel m ég tartozunk az áldozatoknak. Végül engedtessék meg egy felvetés, amire itt és most választ nem várok. Véleményem szerint az 1956os vérengzések kivizsgálására a Kossuth tértől Salgótarjánig egy parlamenti bizottságot kellene létrehozni, amelynek feladata a felelősség végleges tisztázása lenne. Kérem a tisztelt Házat, fontolja meg javaslatom jogosságát. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. A kérdésre dr. Kiss Gyula tárca nélküli miniszter úr válaszol. Dr. Kiss Gyula tárca nélküli min iszter válasza KISS GYULA, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felidézett szomorú esemény valóban történelmünk oly súlyos öröksége, amely mellett megítélésem szerint nem mehetünk el szótlanul. Nem is fogunk elmenni szótlanul, eddig sem t ettük, és az ezt követő jogalkotásban sem fogjuk tenni. Szabadjon csak visszautalnom az Országgyűlés 1989. október 20i határozatára, ahol megkövette az 56os forradalom áldozatait, túlélő házastársakat, kárvallottjait és kegyelettel emlékezett rájuk. De i dézhetném az Ön által is utalt 93/1990es kormányrendeletet, amely valóban elindított végre Magyarországon egy kárpótlási folyamatot az 1945 és 1963 között politikai okok miatt személyes szabadságukban sérelmet szenvedettek kárpótlását célozva. Hangsúlyozn om kell, hogy ennek a teljes kárpótlási, rehabilitációs intézményrendszernek a felénél, ha tartunk! Tehát jelen pillanatban részjogszabályok születtek, amelyekkel szemben a teljesség igényével fellépnünk nem szabad; azért nem, mert szándékaink mind a sérte tti kört illetően, mind pedig az anyagi kárpótlást illetően messze túlhaladnak ezen. Jelen pillanatban az említett és utalt kormányrendelet csak és kizárólag a társadalombiztosítási és munkajogi szempontból kívánja kárpótolni az előbb már említett időszakb an személyes szabadságukban sérelmet szenvedetteket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Kormány letett volna arról az alapvető szándékáról, miszerint kárpótlásban kívánja részesíteni a '45 előtti és a '63 utáni áldozatokat is, és természetesen az Ön által említett események áldozatait, illetve túlélő házastársakat is. Ennek a körnek az anyagi kárpótlása azonban a vélhetően és szándékaink szerint jövő év második felére elkészülő kárpótlási törvénynek lesz a feladata, hogy ezeket nevesítse, pontos, egységes e lvek alapján, valóban meghatározott összeghez igazodóan, nem elfeledve az államháztartás nyújtotta lehetőséget és kereteket, anyagi kárpótlást nyújtson. Kérdésére tehát a válaszom: határozott igen, azt azonban jeleznem kell, hogy nagyon sok esemény vonatko zásában az esemény történeti és jogi feltártsága jelen pillanatban nem áll azon a
