Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
1414 az összeget kamattámogatás formájában azok kapják, akik állampolgárok részére értékesítés céljára lakást építenek vagy építtetnek. Ennek az összege kb. félmill iárd forinttal nő. A növekedés lényegében a kamatok emelkedését követi. Örömmel számolhatok be arról, hogy e kedvezmény felhasználásában a vállalkozók aránya jelentősen növekedett. Míg 1989ben arányuk nem érte el az egy százalékot, 1991ben már megközelít őleg nyolc százalékra számolunk. Harmadikként említem az ún. új lakáshitelek támogatását. Ez alatt azokat a hiteleket értem, amelyeket az OTP és a takarékszövetkezetek 1989. január 1je utáni szabályok szerint folyósítottak. Ezek az úgynevezett törlesztési támogatások. Ennek rendszere olyan, hogy ha a jövő évben nem változtatjuk meg, akkor lényegében megismétlődhetne az, ami a régi lakáshitelekkel már megtörtént, azaz az állam terhei óriásira növekednek. Végső soron a társadalom más rétegeinek a számlájára. Látnunk kell ugyanis, tisztelt Képviselőtársaim és tisztelt magyar állampolgárok, hogy valaki mindig fizet. Az államnak csak azzal van módja rendelkezni, amit polgáraitól, vállalkozóitól kap. Ezért a jövő év elején ki kell dolgoznunk egy olyan új lakáshit elezési rendszert, amely ezután már nem vagy alig okoz költségvetési kiadásokat, ugyanakkor a lakásépítőknek, az új hitelfelvevőknek sem jelent elviselhetetlenül magas kamatot. E megoldhatatlannak látszó feladatra a Világbank segítségével tettek szakértői javaslatot. Ez az úgynevezett kettős indexálású lakáshitelezési rendszer. Lényege igen egyszerűen és röviden az, hogy a hitelként felvett és még meglévő tőke állománya az infláció, a tőkerészek pedig a nominálbér növekedése arányában minden évben növekszik . Ez a rendszer a törlesztési idő alatt kiegyenlíti az inflációs hatásokat. Az 1991. évi költségvetésben törlesztési támogatásokra 6,2 milliárd forintot irányoztunk elő. Itt kívánom megjegyezni, hogy ez az összeg csak akkor elegendő, ha az első félévben be vezetjük az új hitelformát. Ha a hitelezési rendszert nem változtatjuk meg, akkor az év második felében további milliárdokat kellene előirányoznunk. Hozzáteszem, hogy az 1989. évi január 1je utáni szabályok szerint felvett lakáshitelek feltételeinek válto zását nem tervezzük. Nem véletlen, hogy az úgynevezett régi lakáshitelek ügyét hagytam a végére. Ez ugyanis a legtöbb embert érintő és a legvitatottabb kérdés. Mindanynyian emlékszünk a múlt évi költségvetésben elfogadott és aztá n megbukott kamatadóra. A lakásépítés támogatásának korábban kialakult rendszerében lakáscélú kölcsönöket a pénzintézetek a náluk egyre emelkedő kamatok mellett elhelyezett lakossági betétekből nyújtanak. Jogszabályban meghatározott mértékű, igen alacsony kamatra! A két kamat különbözetét a költségvetés térítette meg. Az adófizetőket terhelő és a fontos társadalmi céloktól az erőforrásokat kétségkívül elvonó, ugyanakkor a szociális rászorultságtól függetlenül nyújtott kamattámogatás mérséklése a társadalom egészét érintő költségeinek megosztása érdekében, a Polgári Törvénykönyv 226. §ának (2) bekezdésére tekintettel – amely kivételesen lehetővé teszi a régebben megkötött szerződések tartalmának módosítását – a Kormány javasolja a hitelek kamatainak emelését . Az évek óta folyó vita során számosan felvetették, hogy az emelés mértéke – amely szükséges – legyen arányban a tartozás nagyságával, a kölcsön felvételétől eltelt vagy a törlesztésből még hátralévő idővel. Továbbá ez a mérték függjön a gyerekek számától , a jövedelem nagyságától. Tisztelt Képviselőtársak! Elnézésüket kérem, hogy idejüket rabolom eme részletekkel, de talán fontos, hogy ezekre a technikai apróságokra is kiterjedjen a figyelmünk, melyek érdemivé válnak! Ezek az említett differenciálások ugya nis gyakorlatilag teljes mrétékben kivitelezhetetlenek. A nyilvántartást végző gép az OTPnél e feladatok egyikét sem képes ugyanis végrehajtani! Így áll a technikai színvonalunk. Sem ilyen adatokat nem ismer, sem újakat befogadni nem képes (halk moraj) , de ha elővennénk a majd másfélmillió aktát, ehhez körülbelül egy esztendőre van szükség, abból sem állapítható meg – és itt jön a lényeg, hogy még akkor sem állapítható meg – , hogy most kik a tulajdonosok, az állomány egyharmada ugyanis már örökség, válás, ajándékozás következtében
