Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - Kérdések: - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
1332 Azt hiszem, el kell jutnunk addig, hogy mind a munkaadók – azok a szervezetek, akár a Gazdasági Kamara , a VOSZ, a GYOSZ és sorolhatnám tovább – mind a munkavállalói érdekvédelmi szervezetek természetesen szerveződjenek, fejtsék ki álláspontjukat. És mindíg pozitív irányú a működésük akkor, ha összhangban áll az Alkotmánnyal, és hogyha azt jelenti, hogy az érdekegyeztetés szolgálatában a részérdekeket valamilyen kompromisszum érdekében képviselik. És ezért bármelyik oldalon ültek azok, akik ennek érdekében munkálkodtak, köszönetet érdemelnek. A másik, hogy szereptévesztés lenne az, ha arra gondolnának, hogy azért, mert Magyarországon állami és köztulajdonban vannak a termelőeszközök – azok egy jelentékeny része – , azért állam és Kormány mindjárt azonos. Vannak állami tulajdonban levő gyárak és vállalatok nyugati országokban is, bankok és iparvállalatok egyará nt. De attól még az érdekegyeztetésnél az állami vállalatok munkaadót jelentenek, és az egyes dolgozók szervezetei munkavállalót, és a Kormány a harmadik. Arra kell törekednünk, mert csak az a normális állapot, amikor e hármasban a kormányzat nem a közös e llenfél, hanem éppen arról van szó, hogy a kormányzatot külön kell választani az állami – a még állami és a leendő állami – tulajdonban lévő állami vállalatoktól, legyen az akár a Vagyonügynökség kezelésében, legyenek állami holdingok vagy bármi más. Éppen ezért azt hiszem, hogy nincs más választásunk, mint az együttműködés, és mi együttműködést ajánlunk mind az érdekegyeztetés keretében a munkaadóknak és munkavállalóknak. Írásban fordultam az Országgyűlés elnökéhez azzal a kéréssel, hogy a törvényjavaslato k előterjesztése előtt külön intézmény nélkül legyenek egyeztető hatpárti – a függetlenek képviselőit is jelentő – hatpárti egyeztetések. Bízom benne, hogy erre pozitív választ kap a Kormány, hogy meg tudjuk gyorsítani a törvényhozás munkáját és egyeztetni tudjunk. És ugyanígy javaslatot tettem a parlamenti pártok vezetőinek arra is – nemcsak parlamenti képviselőkkel, nemképviselőkkel, gazdasági szakértőkkel is – , hogy együttesen vizsgáljuk meg a gazdasági teendőket, gazdaságpolitikai lépéseinket. Nem azér t, hogy a felelősséget áthárítsuk – félreértés ne essék – , felelős kormánynak tudnia kell, hogy mire terjed ki a felelőssége, hanem azért, hogy módjukban legyen tényleges gazdasági szemléletüket, tényleges gazdasági szaktudásukat érvényesíteni, és hogy elő zetesen tudjuk mindezeket a kérdéseket megvitatni. Remélem, hogy erre is igenlő választ fogok kapni valamennyi parlamenti párt képviselőjétől, frakciójától. Mi készek vagyunk arra, hogy amikor az ország válaszút előtt áll, amikor súlyos megpróbáltatások el őtt áll az ország, akkor a megválasztott Országgyűléssel, az érdekegyeztetésben résztvevő szervezetekkel az ország népe érdekében együttesen munkálkodjunk. Semmit nem érhetünk el, semmit nem tehetünk akkor, ha nem fogjuk tudni összeegyeztetni a részérdekek et. A részérdekekben is igaza van mindenkinek, de soha nem volt más a kormányzás, soha nem volt más a politika, mint az érdekegyesítés művelete. Nekünk, nekik az érdekeket össze kell egyeztetni a kormányon belül, mert minden tárca tulajdonosa a saját tárcá ja, a tárca érdekéért küzd, ami nemcsak a tárcát jelenti – ahogy mondtam – , hanem az egész ágazatot, ugyanígy az egyes politikai pártokat, és a demokrácia működőképességének ez éppen az egyik feltétele. És befejezésül szeretnék annyit elmondani, hogy egy k is országnak, mint Magyarország, rendkívüli fontosságú a külpolitikai törekvése, a külpolitikai tájékozódó képessége, és éppen ezért a magyar külpolitika eredményesen működött a többi ágazathoz viszonyítva korábban is. Úgy gondolom, ha összegezi valaki enn ek a fél esztendőnek az eredményeit a külpolitika terén – minden elhangzott vádaskodással, minden elhangzott jogos vagy jogtalan kritikával – , akkor megállapíthatja, hogy ma Magyarország külpolitikai kapcsolatrendszere, hazánk külpolitikai elfogadottsága É szakAmerikától NyugatEurópáig – nem kívánom végig felsorolni a kormányokat és országokat – nemcsak az elmúlt négy évtizedben nem volt hasonló, de nyugodtan mondhatom, évszázadok óta nem volt ilyen kiegyensúlyozott külpolitikai rendszerünk. Elhangzottak e gymás után a kritikai észrevételek, amit természetesen nem vehetünk zokon, hiszen azért van többpártrendszer és azért van parlamentarizmus, hogy az elhangozzék; elhangzottak
