Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - A vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, illetve az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, illetve a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény... - PALOTÁS JÁNOS (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
1299 Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben az esztendőben várható költségvetési hiányunk – nagyon komo ly megszorítások után – végső soron valahol a 10 és 15 milliárd körüli veszteséggel zár. És most nem a költségvetési vitát szeretném lefolytatni, de igenis az adózás mértékére és a vállalandó terhekre ráutalni azzal, hogy nem az következett be, hogy egyik évről a másikra a kormányzat elvesztette a lába alól a talajt, idén tudtunk csinálni egy 1214 milliárdos hiányt, és jövőre 79 milliárdot, aminek a tetejében azt is tudjuk, hogy 100 milliárdon fölüli tárcaigények kerültek már eleve elutasításra. Világosan kell látnunk azt, hogy 1991 egy rendkívüli gazdasági átállásnak az éve, amelynek a problémái hazánk szűk keretei közül kívülre mutatnak. Egyértelműen látnunk kell, hogy mindazok a kedvező pozíciók, amelyek a költségvetés alacsony hiányát ebben az évben fel tételezték, ezek a jövő évben a KGST összeomlása és a rubelelszámolásról a dollárelszámolásra való átállás következményeiként jelennek meg elsősorban hazánk költségvetésében. A vita, amiről mi most itt különféle szempontokból közelítjük a megoldást, tulajd onképpen meghatározott lehetőségek szabta keretek között folyik. Nem tudjuk azt mondani, hogy állítsuk vissza a KGSTt; nem tudjuk rávenni a Szovjetuniót, hogy rubelért mérje az olajat; nem tudjuk rábeszélni a világot, hogy így vagy úgy cselekedjék Irak üg yében, és ezzel befolyásoljuk az olajárak világpiaci alakulását. Mi tudomásul kell vegyük, hogy kiléptünk egy szocialista világrendszerből, amelyik összeomlott utánunk, és egyről kell gondoskodnunk, hogy ne hagyjuk ennek a romjait úgy a fejünkre dőlni, hog y ne tudjunk alóla kimászni! Ebben a szituációban a társadalom egészével meg kell értetnünk – és ez a mi hivatásunk és feladatunk – , hogy van egy vállalandó nagyságteher, és amiről mi itt igazán vitatkozunk, az az, hogy ezt a vállalandó nagyságot, ezt a pr oblémahalmazt milyen eloszlásban közvetítsük a társadalom felé. Rendkívül meggyőző érveket hallottunk itt a társadalom teherviselő képességének különféle oldalai tekintetében. A teher adott. Most az a kérdés, milyen eloszlásban közvetítsük ezt. Az egyik ol dalon állnak a bérből és fizetésből élők nagy tömegei, a másik oldalon áll az a probléma – amit Palotás János fölvázolt – , hogy valami kitörési pontot kell keresnünk, hiszen az örökké elvonásból növekedés soha nem lesz. Ezt a kötéltáncot járjuk mi most itt körül. Kétségtelen tény, rendkívül vonzó az a gondolat – és a magam részéről is egyetértek avval – , hogy el kell indulnunk egy gazdasági növekedés és felemelkedés irányába; el kell indulnunk egy vállalkozásélénkítés irányába, de ugyanakkor tisztában kell lennünk avval, hogy lehet itt annyi vállalkozás, amennyit akarunk, ha nem lesz fizetőképes kereslet, mert az ország nagy részének megélhetési gondjai vannak! Tökéletesen egyetértek avval, hogy ha van egy sztráda, amin nincs semmiféle sebességkorlátozás, és nekem Budapestről el kell jutnom Nagykanizsára, ha gyorsan oda akarok érni, akkor Volvóba kell ülnöm és nem Trabantba! De azt is világosan látnunk kell, hogy ma nem tudunk Volvóról tárgyalni, legfeljebb arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy kétütemű vagy négyütemű Trabantban tegyük meg ezt az utat! Ez a reális alternatívánk. Nem tehetünk lépéseket a legszegényebb rétegek elszegényedése, további elnyomorodása irányában. És ebben a tekintetben – meg kell mondanom – nagyon súlyos felelősség terheli nem szemé ly szerint a pénzügyminisztert vagy a Pénzügyminisztériumot, hanem a kormányzat egészét akkor, amikor az előttünk lévő törvényjavaslatok benyújtását megelőzően nem tudta – lehet, hogy objektív okoknál, lehet, hogy szubjektív okoknál fogva – felvázolni a to vábblépés lehetőségét. (Taps a bal oldalról.) Elhangzott Békesi képviselőtársunk beszédében, hogy az a hiány, ami az átállásból adódik, ma úgy tűnik, hogy döntő hányadában a bérből és fizetésből élőknek az adósságterhelése növekedéséből adódik. Kétségtelen tény, hogy van ebben a társadalomban egy igen jelentős réteg, amely él, nem is rosszul, és nem fizet adót! A probléma az, hogy ezt a jelenlegi adóstruktúra keretében nem tudjuk megfogni.
