Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - A vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, illetve az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, illetve a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény... - PALOTÁS JÁNOS (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
1300 Én nagyon szívesen hallgatom azokat a hozzászólásokat, amelyek adómo rálról beszélnek. Azt is tudnunk kell azonban, hogy a társadalom gondolkodásmódja nem változik meg egyik napról a másikra! Az elmúlt évtizedek ebben az országban szinte azt állították a legokosabb állampolgár előterébe, aki ki tudta kerülni egy társadalomi degen költségvetésnek, egy társadalomidegen politikának a finanszírozási lehetőségeit! Az volt hazafias – idézőjelbe téve – , aki nem fizetett adót, mert nem járult hozzá olyan céloknak a finanszírozásához, amelyekkel a társadalom alapjában nem értett egyet . De tisztelt képviselőtársaim, szent hitem és meggyőződésem, hogy ma az ellenzék padsoraiból sem állítja senki, hogy ma Magyarországon olyan hatalmi struktúra alakult volna ki, amely legalább annyira életidegen a társadalomtól, mint az ezt megelőző negyve n esztendőben volt. Tehát tudnunk kell azt, hogy a társadalom ellátási céljaihoz mindnyájunknak hozzá kell járulni. Érdekes módon az elvárások nagyok, és már kezdődnek szerveződések, hogy hogyan védjük meg a vagyont regionálisan, önvédelmi csoportokkal. De ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy fizessünk húsz forinttal több adót, hogy egy rendes rendőrséget tudjunk finanszírozni, akkor már visszahúzódunk; inkább közvetlenül lássuk el az ilyen feladatokat. És nagyon sok ilyen problémával találkozunk. Tény és val ó, arra, hogy a láthatatlan jövedelmeknek a jövedelem oldaláról kimenő adóját meg tudjuk fogni, semmiféle gazdasági rendőrség és csendőrség nem alkalmas. Teljesen tiszta az, hogy az adóstruktúra megváltoztatása – amelyik a fogyasztási oldalról adóztat – a megoldásnak az útja. A jelenlegi adórendszerünknek egy óriási hibáját éppen abban látom – és itt vagyok egy kissé ellentmondásban Palotás János képviselőtársammal – , hogy objektív adottságainál fogva ez az adórendszer valamilyen áttételen keresztül vállalk ozásbaráttá vált. A legtragikusabb az, hogy úgy vált vállalkozásbaráttá, hogy a vállalkozóknak egy rétege részére lehetővé tette, hogy kikerülje az adózást, és így önmagát gerjesztve tudjon fejlődni. A legszomorúbb az, hogy társadalmi céljainkkal kapcsolat ban most azok megint a pozitív elemek, akik megkerülve az adózást, különféle furfanggal a társadalmi fejlődés kívánt irányába, a vállalkozói irányba mozdulnak el, és ezt ma csak – adózási struktúra szempontjából – illegitim módon tudják megtenni. (Taps.) C sépe Béla elmondta, részesüljön adócsökkentésben az, aki letesz valamit a társadalmi fejlődés érdekében. De könyörgöm, hogy segítsük adócsökkentéssel, hogy preferáljuk azokat, akik egyáltalán nem fizetnek adót, mert megkerülik az adózást, mert a kimenetnél már nem tudjuk adóztatni őket. Világos, hogy a jelenlegi adórendszerünk egy olyan szisztémára épült fel, ahol bérlistán az emberek 90 százaléka fehérenfeketén dokumentálható jövedelmekkel rendelkezett, nem tudta kikerülni az adósávot; és ezek azok, akik ma sem tudják kikerülni az adósávokat. Én azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy a terheket el kell osztanunk. A terheket – ki kell mondanunk őszintén – nem tudjuk igazságosan elosztani. Meg kell találnunk a kitörési pontokat, és meg kell találni a lehetős égét annak, hogy a jövő esztendő folyamán, megfelelő feltárás után, ennek valamennyi nagyon részletes elemzésével, hogy társadalmi rétegenként hogyan viszonylik egy új adóstruktúrához a társadalom egésze. Teremtsük meg a továbblépés lehetőségét! Tőlem nem idegen még az a gondolat sem, hogy ha ezt megfeszített munkával össze tudjuk hozni, bármennyire nem szimpatikus év közben egy váltást létrehozni, hozzuk létre még azon az áron is, hogy esetleg félévben egy teljes mérleggel egy félévet zárjunk le, és kezdün k a második félévben egy teljesen újat. De tegyük meg a lehetőségét, hogy akit preferálni akarunk, az preferálva legyen, akit adóztatni akarunk, adóztatva legyen, és ne burkoltan, hanem szabadon döntse el a társadalom egy része, hogy ő preferált akar lenni , és kikerülve az adót kerül a preferáltak oldalára. Igaz, a bérből és fizetésből élőknek legalább annyira érdeke, hogy elinduljon a vállalkozás. Kétségtelen tény, igaza van Palotás Jánosnak, hogy ez most csak mintegy 10 százalék. Ezért csínján kell ezzel bánnunk, mert ez a 10 százalék akármekkorára fejlődik is, a nemzetijövedelemtermelésben való hányada olyan, hogy számottevő előrelépést egy év alatt ezzel nem tudunk produkálni. Ha a mostani 10 százalékról ez 20 százalékra nő fel, akkor is még a 80
