Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - A vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, illetve az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, illetve a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény... - CSÉPE BÉLA (KDNP)
1280 költségérzékeny, az Országgyűlés számára készített tájékoztató szerint is az adóeszközökkel történő dinamizálás a jelenleginél súlyosabb gazdasági megrázkó dtatásokhoz vezethet. Igen ám, de létezik Magyarországon egy már profit- és költségérzékeny vállalkozási szféra, aminek a bővítésére törekszünk, és ez a magánszféra. Alapvető baj, hogy ennek a jövő magját képező vállalkozói rétegnek nincs megfelelő helye a szabályozásban, illetve össze van kötve az állami szektor tehetetlenségi nyomatékával. Az egyéni vállalkozók – mint ismeretes – választhatnak, vagy a jövedelemadó, vagy a nyereségadó hatálya alá tartozhatnak. Ez a választási lehetőség egyáltalában nem seg ít a problémáikon, azoknak a dinamizálási lehetőségeknek a megteremtésében, amelyre annyira szükség lenne. A most már korlátlan létszámú alkalmazottat foglalkoztatható magánszektor vállalkozó jellegénél fogva inkább a nyereségadóhoz tartozhatna, de nem vél etlen, hogy továbbra is csak kis létszámban jelentkeznek be ide. Ez rámutat a helyzet tarthatatlanságára. A megküldött tájékoztató is rámutat a konstrukcionális változtatások szükségességére. A nyereségadótörvény tárgyalásánál elengedhetetlennek tartjuk, hogy mi is rámutassunk: haladéktalanul meg kell kezdeni a jelenlegi nyereségadózási rendszer lebontását. Ennek egyik lehetséges útja a nyugateurópai gyakorlatnak megfelelő társasági adózási szisztémára való áttérés. Mindenképpen biztosítani kell a teljes magánszektor – mely már most is költség- és profitérzékeny – olyan új szabályozását, amely valóban megfelel a vállalkozásélénkítésnek. Meggyőződésünk, hogy itt lehet adóeszközökkel is dinamizálni; nyilvánvaló, hogy nem egyetlen eszköz, de az adózás semmiké ppen nem lehet közömbös. Erről a helyről is kérjük a Pénzügyminisztériumot, hogy e rendszerbeli változás kialakítása az érdekképviseletek bevonásával úgy történjék meg, hogy a Parlament időben, ne a költségvetés jóváhagyásának szorításában alkothassa meg a z erre vonatkozó szabályozást. Konkrétan az előttünk fekvő törvényjavaslatokról. Elhangzott, hogy a nyereségadó csökkentése miért nem lehetséges. Lényegében azért, mert ez a gazdasági szerkezet, amely jelenleg még van, a múlt örökségeként nem költség- és p rofitérzékeny. Megítélésünk szerint – és ezzel kapcsolatban egy módosító javaslatot terjesztünk elő még a mai napon – valahogy mégis meg kell találni azt a megoldást, hogy legyen adózással történő dinamizálás. Itt most nem arra gondolunk – és nem keveredek önmagammal ellentmondásba – , hogy kizárólag a magánszektor részére biztosítsunk egy adócsökkentést. A jövő útja tudniillik nyilván ez, de még a privatizáció nem történt meg, a fő probléma itt, most és rögtön az, hogy a jelenleg meglévő, működő vállalkozás ok, amelyek többségében még az állami szektorhoz tartoznak, valamiképpen ki tudjanak lépni arról a holtpontról, amiben vannak. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy a nyereségadó öt százalékpontos csökkentése lehetséges lenne olyan feltétellel, hogy az ágazati mini sztérium meghatározza egyegy vállalatnak, vállalkozásnak, hogy a gazdasági mutatóit – amely a költség- és profitérzékenységgel kapcsolatos – milyen módon javítsa, tehát feltételeket szab, és amelyik vállalkozás ezt a feltételt teljesíti, az megkapja az öt százalékos adócsökkentést. Semmiképpen nem törekszünk arra, hogy az állami adóbevételek csökkenjenek, sőt azt szeretnénk előmozdítani, hogy növekedjenek, mert nyilvánvaló, hogy ennek rengeteg helye van, szociális szféra., nem kell itt sorolnom. Tehát az á llami bevételek növekedésére is gondolva fogjuk előterjeszteni javaslatunkat, hogy mégis lehessen adócsökkentés egy szűk körben, a gazdaság dinamizálása érdekében. Az általános forgalmi adónál mi is egyetértünk azzal, hogy ez az adónem kell, hogy viselje a jövőben az adócentralizáció fő részét. Egyetértünk azonban azzal is, hogy ezt az áttörést itt, most, ebben az évben – nem vagyunk benne biztosak, hogy a jövő évben sem, ott már esetleg – , tehát most még semmiképpen nem lehet megvalósítani.
