Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 4. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - Kérdések: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár:
121 a jog pedig a vétójog. Nem szerződéskötési jog, hanem vétójog, nem az egyetlen megfelelő jelölt kiválasztása, de az elfogadhatatlan jelölt kizárása. Szóbeli közlések alapján úgy tudjuk, hogy a miniszterelnök úrn ak nem célja a szerkesztőség akaratának letörése, semmibevevése. Kérdésem ezért a miniszterelnök úrhoz, illetve az államtitkár úrhoz a konkrét időn túl általános is. Helyesli a minisztereknök úr, ha a sajtóprivatizáció során a szerkesztőség kizárásával vag y a szerkesztőség jelentős többségének akarata ellenére folytatják le a tárgyalásokat, kötik meg a szerződést? Hiszen mi volna ez, ha nem erőszak a nyilvánosság ellen? Nem gondoljae a miniszterelnök úr, hogy a Magyar Nemzet szerkesztősége által szorgalmaz ott valamely harmadik megoldás jelenthetie a kiutat ebben a lassan országos politikai feszültséggé váló kérdésben? Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : A miniszterelnök úr megbízásából Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár úr vá laszol. Őt illeti a szó. Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár válasza KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés, és különösen tisztelt Molnár Péter Képviselő Úr! A Magyar Köztársaság Kormánya hivatalba lépésekor elkötelezte magát a szabadságjogoknak, így a gondolat, a kifejezés és a sajtó szabadságának védelme mellett, és az állami tulajdon leépítése, a magántulajdonon alapuló piacgazdaság megteremtése mellett is. A kormánykoalíció legnagyobb pártja már a választ ási programjában világossá tette, éppen a vállalatok körében kezdeményezett privatizációk során felmerült visszaéléseknek, vagy ezek gyanújának konzekvenciáit levonva, hogy az állami tulajdon magánkézbe adása során széles körben kívánja biztosítani a nyilv ánosságot, melynek legkézenfekvőbb módszere a pályázati rendszer. Ezt egyébként a hatályos törvények általában elő is írják. Csodálkozom azonban a szerkesztőség vétójogával kapcsolatban kifejtett gondolatokon, hiszen ez szögesen ellenkezik a FIDESZ elvi al apokon álló, és általam mindenben osztott liberális gazdasági felfogásával. Nem vitás, hogy a dolgozói kollektíváknak vagy a dolgozók bizonyos csoportjainak a vállalat gazdálkodását érintő beleszólási jogát több, a történelemben jelentős szerepet játszott és játszó politikai mozgalom vallja, többek között a szindikalizmus, valamint a szocializmus egyes irányzatai is. A jugoszláv dolgozói önigazgatás gyakorlata állott legközelebb ezekhez az elvekhez. Ez a gyakorlat azonban a nyolcvanas évekre sajnos, látvány osan csődöt mondott. A piacgazdaságra törekvő, vagy annak gyakorlatát folytató társadalmak ezeket a megoldásokat csak szűk körben engedik érvényesülni, és erre bizonyosan jó okuk is van. A magyar jogrendszer is teremt egyébként ilyen beleszólási lehetősége ket mind a vállalati és a társasági törvény, valamint a kapcsolódó jogszabályok keretein belül, mind pedig a szakszervezeti, egyesülési szabadság- vagy a sztrájkjog garantálásával. Úgy vélem, mind a liberalizmus elveit valló hazai politikai erők, mind a ma gyaroszági privatizációt figyelemmel kísérő potenciális külföldi befektetők furcsának tartanák, ha egy kollektíva vagy annak egy csoportja vélt vagy valódi szakmai érdekeit azzal kívánja védeni, hogy saját munkakörülményein és egzisztenciális feltételein, esetleg a vállalat vezető tisztségviselőinek személyén túlmenően a vállalat tőkeviszonyaival, tőkés helyi részvényei vagy kft. esetében tagjai személyével kapcsolatban is vétójogot köt ki magának.
