Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 27. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - A vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989.... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
1191 Tisztelt Ház! Itt mondanám el Önöknek, természetesen a kormányzat e fontos kérdésben, mint annyi más egyéb nehéz feladat tekintetében, a Parlamentben részt vevő pártokhoz fordult előzetes egyeztetés céljából, amellett, hogy természetesen a javaslatokat megtárgyalta az érdekképviseleti szervekkel is. Az érdek képviseleti szervek reagálása a törvényjavaslatok vitája során az volt, ha úgy néz ki a terhek rendkívüli nehézsége folytán, hogy nincs módunk érdemleges változtatásokat, csökkentéseket érvényesíteni a mértékekben, akkor ésszerűbb, ha a rendszer a jelen fo rmájában marad, még azokat a lehetséges változtatásokat sem kívánták bevezetni, amelyeket mi javasoltunk, ennél nagyobb mértékben, mint Önök előtt fekszik. A pártok véleménye – tájékoztatom Önöket – az volt, hogy ezeket a törvényeket és nem másokat kell be vezetni. Ebben az ott jelen lévő, az Önök soraiból kikerülő szakértő képviselőtársak egyetértettek. Ezért ezek a törvények, amelyeket itt Önök meg fognak vizsgálni és tárgyalni, nem vállalkoznak az adókulcsok és a személyi jövedelemadó táblázat módosításár a, valorizációjára sem, amelyet pedig oly neuralgikus kérdésnek tekint minden magyar állampolgár. A problémákról még az 1991. évi költségvetési javaslat tárgyalása során részletesen beszélhetünk. Világosan látni kell azonban, hogy az adók szerepe minden ga zdaságban elsődlegesen és döntően az, hogy biztosítsák a társadalmi szükségletek kielégítésének forrását, az államra háruló feladatok finanszírozásához szükséges adóbevételi tömeget. Addig, amíg az államháztartás kiadási oldala kényszerűen determinált – al áhúznám a kényszerűen szót – , amíg nem mondható ki kellő biztonsággal, hogy a reálkiadások mérsékelhetők, addig az adórendszerben a fedezeti elv szigorúsága nem enyhíthető. Bármilyen variációt vizsgáltunk meg mi és fognak megvizsgálni Önök, amelyek markáns abb előrelépést jelentettek volna az adóknál, mindig abba a korlátba ütköztünk, amit a jövő évi pénzügyi egyensúly diktál a költségvetés bevételi, kiadási oldalán egyaránt. Kényszerűen kell tehát tudomásul venni, hogy 1991es évben az adópolitika lehetőség eit több körülmény befolyásolja. Átmenetileg továbbszűkül a magyar gazdaság és gazdaságpolitika mozgástere, belátható ideig elsődleges marad a konvertibilis adósságszolgálat teljesítése, miközben a keleteurópai változások nemcsak nehezítik a külső finansz írozás lehetőségeit, de számunkra súlyos cserearányveszteséget – és itt utalnék arra, amit az előbb elmondtam – , közvetlen, igen nagy volumenű adóbevételkiesést okoznak. Igen kedvezőtlen belső és külső feltételek mellett a költségvetésre háruló feladatok forrásigénye, a kiadási oldal determináltsága, az államháztartási reform gyorsított ütemű megvalósítása esetén is csak meghatározott időtartam elteltével enyhül. Ezzel szemben már ma is jelentős a társadalmi igény az ellátások reálértékének már említett f enntartására, a polarizálódó társadalomban az elszegényedő, anyagi biztonságukat vesztő rétegek problémáinak a kezelésére, ami a központi kiadások nemcsak nominális, hanem még reálértékben történő növelését is igényelné. Mindemellett az ellátások piaci ala pra helyezéséhez látnunk kell, hogy szükséges egy átmeneti időszak, amíg széles rétegek fizetőképessé válhatnak, aminek szintén biztosítani kell a jövedelemfedezetét. Tisztelt Ház! Nagyon szépen kérem Önöket, hogy majd a későbbi viták során is gondoljanak arra, hogy az államtól a feladatok lebontása a társadalomra, a társadalom tagjaira nem feltétlenül azt jelenti, hogy az így mindenkinek lényegesen könnyebb lesz, hiszen ehhez nekik kell azokat megfizetniük, amiket jelenleg a költségvetés fizetett meg. Ha a költségvetés nem tud forrást találni ezekre, akkor vajon lesze kellő jövedelem ezeknél a társadalom egyes tagjainál ezen szükségletek kielégítését célzó javak vagy szolgáltatások megvásárlására. Ennek van egy bizonyos fokozatossága, amelyet feltétlenül f elelős magyar törvényhozónak, kormányzati embernek figyelembe kell vennie. Mindez együttesen azt is jelenti, hogy a determinált kiadási oldal mellett a pénzügyi egyensúly teljes felborulásának a veszélyével jár, ha a bevételeket bizonytalanná tevő, azokban döntő szereppel bíró adóknál a gazdasági folyamatok által meg nem alapozott engedményekre kerül sor. Ilyen körülmények között rövid távon csak az adómértékek növelési igényét tudták elkerülni, amellett elsősorban arra kellett összpontosítanunk, hogy a sze gényebb néprétegek körében az adószerkezet
