Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 27. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - A vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989.... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
1189 Elnök Úr! Tisztelt Ház! A késői óra ellenére azt gondolom, hogy nem lebecsülhető fontosságú törvényjavaslatok vitájáról lenne most szó, pontosabban annak megkezdéséről. A legfontosab b, a költségvetés adóbevételeinek közel kétharmadát biztosító három adónem: a vállalkozási nyereségadó, az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó 1991es évre szóló módosítására beterjesztett javaslatok fekszenek Önök előtt. Az adóreform bevezet ése óta, tehát az első törvények beterjesztése óta észlelhető az adórendszer módosítása iránti társadalmi igény. A markánsabb változásokat a működő rendszer belső ellentmondásai mellett a megváltozott társadalmigazdasági feltételek is indokolják. (Mozgás. ) Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről komolyan úgy gondolom, hogy nem formális jelentőségű egy előadói beszéd ledarálása ilyen nagy horderejű kérdésben. Amennyiben úgy tekintik, hogy formális, nem tisztelnek meg figyelmükkel, akkor tényleg azt javaslom , hogy egészen röviden mondjam tíz percig Önök előtt a törvényt, és el lehet benne olvasni az indoklást. Azt gondolom, hogy ha megtisztelnek a figyelmükkel, akkor megpróbálom elmondani, hogy miért terjesztettük azt elő a Kormány nevében, ami Önök előtt van . A magántulajdon túlsúlyán alapuló piacgazdaság kiépítése az adóterhek további csökkentését igényelné. Ezt hallottuk ma éppen az előző napirendi pont vitája alkalmával is, többektől profi módon, időnként talán a vágyak előrevetítésével kifejtve, de érthet ő és jogos igényként. Ugyanakkor jogos társadalmi igény az államháztartás kiadásaiban nagy súllyal szereplő szolgáltatások, ellátások reálértékének megtartása is a csökkenő nemzetijövedelemtermelés mellett. Ez pedig csak az adóterhelés növelése útján váln a lehetővé. Nyilvánvaló, hogy e két igény egymásnak ellentmondó. Éppen ezért a Kormány középtávú adópolitikában gondolkodik; olyan adópolitikában, amely a gazdaság élénkítését, a jövedelem gyarapodását és ezzel nem növekvő, sőt esetenként csökkenő adómérté kek mellett az adóbevételek növelését is szolgálja. Tehát nagyobb élénkség a gazdaságban, kisebb százalékú adóterhelés mellett – ez a középtávú adópolitikája a Kormányzatnak. A pénzügyi egyensúlyi problémák enyhülésével párhuzamosan végrehajtható adómérsék lés feltétele az is, hogy az államháztartási reform keretei között az állami szerepvállalás átértékelésével a nagy elosztási rendszerek változtatása útján következetesen és jelentősen visszaszoruljanak majd a költségvetési kiadások. Az adórendszer továbbfe jlesztésének általános keretén belül az egyes adónemekre különkülön is kialakultak azok a célok, amelyeket egy folyamatosan végrehajtott adókorszerűsítési program megvalósításával el kívánunk érni. A nyereségadónál az a követendő cél, hogy a vá llalkozásoktól e címen elvont adótömeg és az összadóbevételeken belül ezen adó részaránya is relatíve csökkenjen. Elvi, konstrukcionális változásokra 1992ben tudunk sort keríteni,Akkor, amikor a már többek által is idézett, új számviteli rendszer életbelé ptetésére sor kerülhet. Tisztelt Ház! Itt térnék ki arra, ami természetesen felvetődött bennem az eddig hallott megjegyzések, hozzászólások alkalmával is, hogy feltétlenül magyarázatot igényel az a tény, hogy miért 1992re javasolja a kormányzat bevezetni a számviteli adótörvényt, nem ennek a törvényjavaslatnak a vitájában. Most . bővebb magyarázat majd nyilván akkor lesz lehetséges, most csak annyit szeretnék előrevetíteni, hogy ahogy ezt az előző törvények tárgyalásakor láttuk, hogy az adóhatóságnak adóki tanítási feladata is van. Azt hiszem, hogy egy ilyen rendkívül fontos törvény bevezetésénél a kellő előkészítés az adózásban, illetve a számvitelt alkalmazók részletes, alapos felkészítése rendkívül fontos, hogy a rendszer jól működjék. Még egy dolgot tenn ék itt kitérőképpen hozzá, hogy természetesen nemcsak ezek a megfontolások játszottak szerepet a határidő kitolásában, hanem az a gondolat is, hogy ez a társadalom tulajdonképpen még csak most van az átmenet szakaszában, amikor a privát, magángazdálkodási feltételek a tulajdon oldaláról – ahogyan ezt képviselőtársaim is említették,
