Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 4. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - Kérdések: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter:
119 Bárhogy ítéljük is meg, a XX. századi magyar történelem legnagyobb, legmesszebb ható sorsfordulója Trianon volt. Következményei szinte felmérhetetlenek, valóban felérnek azzal az előbb emlegetett Moháccsal. Ebben azt hiszem, valamennyien egy etérthetünk. Sorsdöntő fordulója volt a magyar történelemnek. Éppen ezért ennek a méltó helyre állítása a magyar közgondolkodásban, a magyar tudományban, a magyar oktatásban rendkívül fontos feladatunk, szemben a megelőző négy évtizeddel, amikor vagy hallg attak, vagy handabandáztak, vagy mellébeszéltek, és nem a valóságot mondták. (Jobb oldalról nagy taps.) Az már más kérdés, hogy milyen módon lehet ezt a közgondolkodásba méltó módon beállítani, betáplálni. Azon már lehet vitatkozni, hogy például a közgondo lkodás átalakítása szempontjából vajon jóe egy emlékmű állítása, vagy nem ilyen módon, hanem más módon kellene gondoskodni arról, hogy Trianon hatása és szerepe a magyar történelemben valóban méltó helyre kerüljön nemzeti közgondolkodásunkban. Vitatkozni lehet azon is ha már eldöntöttük, hogy emlékművet állítunk, vajon azt állítsuke vissza, amelyik volt, és úgy állítsuke vissza, ahogy volt, vagy korszerűsítsük, vagy pedig helyette állítsunk egy olyan emlékművet, amelyik valóban a mi korunk szellemét hord ozza magán, és megfelel a XX. század vége korszerű kívánalmainak, követelményeinek. Egyetlen dolgot azonban nem lehet tudomásul venni. Egyetlen dolgon nem lehet vitatkozni, azon, hogy kiki a maga nézetét és akaratát rákényszerítse a többire, mert lehetnek viták, nézetkülönbségek abban is, hogy ítéljük meg Trianont, lehetnek árnyalati, lehetnek gyökeres különbségek a nézetek között, sőt szemben is állhatnak egymással nézetek. De azt, hogy bármelyik is kizárólagosságot kapjon, az ellen mind a történész, mind a demokrata tiltakozik bennem. Ezt tehát nem szabad megengedni. Tudjuk, hogy volt ilyen, szenvedtünk hosszú időn át, mi ezt nem engedhetjük megismételni. Fontos dolog az is – és szíves figyelmébe ajánlom a tisztelt Háznak – , hogy a múlt eseményeinek megít élése, a tudomány és a múltszemlélet bármilyen formája, illetve a politika között ne teremtsünk olyan kapcsolatokat, főként alárendeltségi kapcsolatokat, amelyek megbéníthatják a tisztánlátást, a tudomány tevékenységét, működését, a nemzeti emlékezetnek a helyes mechanizmusát. Mert ha alárendeljük a politikának, főként a napi politikának a múlt megítélését, úgy járunk, ahogy jártunk az elmúlt kommunista diktatúra időszakában, amikor állandóan annak rendelgettek alá minden megítélést, hogy mit kíván a napi p olitika. Ez ugyanúgy torzít, mint ahogy torzítana bármelyik nézetnek a kizárólagóssá való emelése. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ami most már a politikát illeti az adott kérdésben, el kell mondanom, hogy az Antallkormánnyal együtt az új honvédelm i vezetés messzemenően tiszteletben tartja, tudomásul veszi, gyakorlati politikájában állandóan szem előtt tartja a helsinki záróokmány valamennyi fontos kitételét. A többi között azt is, amelyik kizárja annak lehetőségét, hogy Európa országhatárait erősza kos módon változtassa meg bárki is. (Taps.) Magunkra nézve igenis kötelezőnek tartjuk. Hogy mennyire így van ez, szíveskedjenek meghallgatni az új honvédelmi vezetés legutóbbi ebbeli állásfoglalását, amely öt nappal ezelőtt a múlt hét pénteken született. R övid okmány, ezt a címet viseli: "A Magyar Köztársaság biztonságpolitikája katonai vonatkozásainak főbb rendező elvei." Múlt héten pénteken délelőtt a következő döntés született. Az alábbi elvek határozzák meg biztonságpolitikánk katonai vonatkozásait – sz ó szerint idézem: "Valamennyi országgal és országcsoporttal a kölcsönös megbecsülés, egyenrangúság, jóakarat és egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján építjük kapcsolatainkat. 2. Hazánknak, az ország függetlenségének, területi sé rthetetlenségének, szuverenitásának megvédésén kívül, nincsenek katonai erővel elérendő célkitűzései. A Magyar Köztársaság jelenlegi határait nem kívánjuk erőszakkal megváltoztatni, viszont az országot ért agresszió esetén elszántan védjük függetlenségünke t és határainkat.
