Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 27. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - RAJKAI ZSOLT közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár:
1150 Villamosvontatás esetén három darab személykocsi 250 ülőhellyel, száz kilométerre 945 forintba kerül. Azt hiszem, a környezetvédelmi szempontokat nem kell összehasonlítani, mert az adatok magukért beszélnek. A miniszter urat kérdezem, vane elképzelése, esetleg programja a Minisztériumnak a fenti helyzet gyökeres megváltoztatására. Milyen várható kifutási idővel, és amíg megvalósul, milyen intézkedéseket kíván tenni? Köszönöm. ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra Rajkai Zs olt államtitkár úr válaszol. Rajkai Zsolt közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár válasza RAJKAI ZSOLT közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár: Tiszelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Dr. Szabó Lajos képviselőtársam által fölvetett problémák széles körben ismertek – így a közlekedési tárcán belül is vizsgáljuk, és terveket, új koncepciót dolgozunk ki a közlekedés energiafelhasználása, a közlekedés környezetszennyezése és az országot, az ország gazdasá gát is érintő üzemeltetési gondok, gazdasági problémák felszámolása érdekében. El kell azonban mondanom, hogy a közlekedési tárca, a közlekedés az elmúlt rendszertől egy maradványelvek alapján fenntartott, teljesen lerobbant, leromlott állapotú járműparkot , ehhez csatlakozóan a vasúti pályák és közutak leromlott állapotát, rossz koncepciót örökölt. Súlyosbítva ezt a gondot még azzal a körülménnyel is, hogy a helytelen közlekedési koncepció, amely szerint a közútra kell terelni a vasúti forgalom jelentős rés zét, tovább rontotta a helyzetet, a vasút gazdaságos üzemeltetését hátrányosan befolyásolta, az utak állapotát jelentősen rontotta, az üzemanyagpazarló járműállomány – amely keleteurópai beszerzésű lévén, nem volt energiatakarékos – tovább rontotta az or szág közlekedési, gazdasági helyzetét. A képviselő úr részletes összehasonlítást végzett a Hódmezővásárhely és a Szeged közötti közlekedés megoldására. A számok valódiságához nem fér kétség, viszont a személyközlekedés esetében nem vehető figyelembe. A neg yvenöt autóbuszpár, amely biztosítja Hódmezővásárhely és közvetlen környezetének, valamint a Szegedig terjedő útszakasz tanyavilágának városi összeköttetését, szükséges. Ez az autóbuszállomány lerobbant állapotban van, nem energiatakarékos, és ezen kívül általában zsúfolt is a járműpark. A vasúti közlekedésre való átterelése ennek a forgalomnak nem oldható meg. Tíz évvel ezelőtt történt kísérlet arra, hogy a személyközlekedést áttereljük vasúti közlekedésre, a járműállomány csökkentésével és különböző szig orító rendelkezéssel – de ez nem vált be. Ezt a kérdést, úgy hiszem, az utazóközönség döntötte el, vállalva inkább a zsúfoltságot, a rövidebb menetidő és a megközelítési kényelem, tehát az autóbuszpark kényszerű fenntartása mellett döntött. Ezen kívül figy elembe kell venni azt is, hogy a vasúti közlekedésben nem oldható meg a néhány kilométeren belüli többszöri megállás – még dízelmozdony esetében sem – , a vasút menetrendjébe ez nem illeszthető be, bár meg lehetne oldani, de ez hátrányosan befolyásolná a va sút egyéb tevékenységét. Ugyanakkor az autóbusz sűrű megállóhelyeivel felszedi a környező települések, a kiterjedt tanyavilág lakosságát, és a városközpontba szállítja őket. A lakosság nem száll autóbuszra csak azért, hogy vonatra szálljon, azután ismét au tóbuszra, hogy megint eljusson a munkahelyére vagy az utazási céljára. A kérdése arra irányult, vane koncepciója a Minisztériumnak ezen anomália felszámolására. El kell, hogy mondjam, az új közlekedési irányelvek – szándékosan nem koncepciót említek itt – első lépéseként azt határozta el a tárca, ami az Ön javaslatában is szerepelt, hogy a lerobbant autóbuszállományt fokozatosan egy korszerűbb és lényegesen jobb minőségű, energiatakarékos és környezetvédelmi szempontból is megfelelő állományra cseréli ki.
