Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 27. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - Az illetékekről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
1120 sz emélyes illetékmentessége érdekében szeretnék néhány gondolatot mondani, nevezetesen utalni arra, hogy az egyházak szakrális tevékenységükön túlmenően igen jelentős mértékben közhasznú jellegű tevékenységet fejtenek ki. Ismeretes e körben az oktatás, az eg észségügyi tevékenység, a szociális intézmények működtetése és a karitatív tevékenységek különböző formái. Az egyházak részéről az illetékkötelezettséget eredményező eljárások, azok a jogi tények, amelyek illetékkötelezettséget vonnak maguk után – visszter hes jogügyletek, egyházi szervezetek vagy egyházak javára történő végintézkedések – általánosságban és túlnyomórészt ehhez a közhasznú tevékenységhez kapcsolódnak, ennek a támogatására szolgálnak, s ennek a keretében érvényesülnek. Közismert az is, hogy ál talában az egyházak anyagi gondokkal küzdenek, tehát én úgy vélem, hogy a közhasznú tevékenységre tekintettel indokolatlan lenne az egyházak személyes illetékmentességére irányuló kormányjavaslatot elvetni. Szabadjon még egy másik szempontra is utalni. Min t volt gyakorló ügyvéd tapasztaltam a Kádárkorszakban, hogy ugyan írott jogszabályi rendelkezés nem volt rá, mégis olyan gyakorlatot alakítottak ki az illetékhivatalok gyakorlatilag erre a gondolatmenetre tekintettel, amelyet az imént előadtam, hogy illet ékmentességet biztosítottak az egyházaknak. Nagyon szerencsétlennek találnám, ha mi most a jogalkotás terén szűkmarkúbbak lennénk az egyházakhoz, mint ahogy a jogi gyakorlat keretében a Kádárkorszak viselkedett az adott időszakban. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Szólásra következik Varga Mihály, a FIDESZ részéről Felszólaló: Varga Mihály (FIDESZ) VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden három megjegyzést kívánok tenni módosító indítványomhoz. A 836os számon benyújtott javaslataim egy részét visszavontam, mivel a bizottsági ülésen vagy nem szólt mellettük érv, vagy egy szakmailag jobb megoldás kínálkozott. A fennmaradó módosító javaslataim egyike szintén a bontóper illetékének megváltoztatására tesz kísérlete t. Ebben az ügyben a mai napon már volt két hozzászólás, az egyik Monostori Endre részéről, aki a hatezer forintos illeték ellen szólt; az előbb Salamon képviselőtársam részéről, aki a hatezer forint mellett. Hát most úgy illik, hogy egy érv megint ez elle n a hatezer forintos illeték ellen szóljon. A jelenleg érvényben lévő 2500 forintot kívánja ez az illetékmódosítás hatezerre felemelni, és a bizottsági vita során az én 3500 forintos javaslatom, bár nem kapott támogatást, de megjegyzem, ellenszavazatot sem . Tehát úgy vélem, képviselőtársaim egyetértettek abban, hogy a családok védelmének nem a büntető illeték a legjobb eszköze. A mai átlagkeresetek mellett véleményem szerint nem tartható fenn ez az igen magas, hatezer forintos összeg. Salamon képviselőtársa mnak válaszolva megjegyzem, hogy bár illetékmentességet lehet kérni, és nagyon sokan kérnek a mai 2500 forintos illetékre is illetékmentességet; tehát én nem látom azt célszerűnek, hogy felemeljem ezt az összeget hatezer forintra, majd illetékmentességet k érjenek erre is, mert a bíróság nagyon sok esetben elutasítja ezt az illetékmentességi kérelmet. Személy szerint még nem találkoztam olyannal, aki megkapta volna erre a 2500 forintra az illetékmentességet. Visszatérve saját módosító javaslatomra viszont, i smerőseim meggyőztek arról, hogy a bontóper előtti meghallgatás illetékét nem célszerű az eddigi ötszáz forintos szinten tartani, hiszen ez nem készteti meggondolásra azokat, akik egy rosszabb éjszaka után másnap a bíróságra futnak. Így ehhez a módosító in dítványomhoz egy módosítást kívánok benyújtani, amely a bontóper előtti meghallgatás illetékét ezer forintra emelné, hasonló szellemben, mint ami a törvényjavaslatban jelenleg található.
