Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 27. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - Az illetékekről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
1121 Másik módosító javaslatom a 37. § (3) bekezdésének c) pontjához fűződ ik, a Legfelsőbb Bíróságnál indult eljárásnál az illeték alapját kívánja eltörölni. Mivel a bizottsági vita során kiderült, hogy nincs a jelenlegi jogrendben olyan eljárás, amely a Legfelsőbb Bíróságnál indulna. Úgy vélem, hogy a törvénynek nem célszerű ol yan eljárásokra hivatkoznia, amelyeket egy másik törvény eleve kizár. S végül harmadikként az öröklési és ajándékozási illetékkulcsokhoz kívánok egy pár szót szólni. Mint azt már az általános vita során is jeleztük és elmondtuk, támogatjuk a lineáris kulcs ok bevezetését, akkor még 6, 8 és 10 százalékot javasolt két módosító indítvány is, de megértve azokat az érveket, amelyek 5 százalékot javasolnak az első csoportban, ezt a változatot ajánlom képviselőtársaimnak elfogadásra. Emellett kérve támogatásukat mó dosító indítványaimhoz is. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Szokolay Zoltán a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Szokolay Zoltán (MDF) SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kép viselőtársaim! Azért szólok, mert szomorú folyamat modellje lehet mindaz, ami dr. Balás István leglényegesebb módosító javaslatával történt az illetéktörvény kodifikációs munkái során. Szomorú, de érthető folyamat. Képviselőtársam először november 12én a 757es számon kezelt indítványának 4. pontjában az öröklési vagy ajándékozási illetéket a legközvetlenebb hozzátartozók vonatkozásában nullakulcsosnak szerette volna megállapítani, vagyis magyarán: el kívánta törölni. Érvelése szerint az egyenesági rokonok között erkölcsileg indokolatlan az öröklési illeték alkalmazása. (Szórványos taps.) Egyrészt, mert a vagyon gyarapításában a rokoni kör közösen vett részt, másrészt, mert a vagyonadóztatás majd szintúgy együtt sújtja őket. Ez az álláspont felelt meg a Mag yar Demokrata Fórum 1989 őszén megjelent programjának, amelyre szemérmesen Balás István is utalt, és Mészáros képviselőtársunk is. Két nap múltán, november 14én képviselőtársam már alább adta, 3 százalékos illetékkulcsot kívánt megállapítani. Érveléséből kimaradt az erkölcs szó, és csak annyit állapított meg, hogy magas öröklési illeték kiszabása nem volna indokolható, hiszen az érintetteket feltehetőleg vagyonadó is sújtja majd. November 20ra aztán fordult a kocka, Balás képviselő ú r csapotpapot és pártprogramot feledvén a közvetlen hozzátartozók körére ugyanolyan 6 százalékos illetékkulcsot kívánt megállapítani, mintha a gyászra készülők megvásárolták volna agonizáló szeretteiktől az örökséget. Sőt, ezzel egyidejűleg a visszterhes vagyonátruházás illetékét 5 százalékra szerette volna csökkenteni. Az érvelés most már kizárólag arra korlátozódik, hogy a lineáris kulcsok alkalmazásának előnyeit ecsetelje, szemben a sávosan progresszív módszerrel. Ezzel egyet is értek. A vagyonadóról va gy pláne az erkölcsről most már szó sem esik. A költségvetési bizottság természetesen örömmel üdvözli a javaslatot, sajnos azt is megjósolhatom, hogy jövő héten majd a Parlament is elfogadja. Így lesz úrrá szép lassan mindannyiunkon az MDF programjában eml ített fiskális mohóság, és tűnnek el az elvek a pártprogramok süllyesztőiben. Tudom, mindez tiszta matematika. Dr. Balás Istvánnak abban tökéletesen igaza van, hogy a mai áldatlan gazdasági viszonyaink közepette a kieső illetékbevétel pótlásáról gondoskodn i kell. Az azonban nem jut eszébe sem neki, sem a költségvetési bizottságnak, hogy akár e törvény keretein belül is más forrásokhoz nyúljon, olyanokhoz, amelyek eme mostani csődállapot rendkívüli körülményei között inkább összhangban vannak az arányos közt eherviselés szellemével.
