Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 20. kedd, az őszi ülésszak 18. napja - A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZENDREI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
1059 városok, a nagyobb települések és a városok környéki települések ellátottságát biztosítja, de csaknem reménytelenné t eszi a távoli települések, távoli önkormányzatok szakemberellátását. Megállapításom indokául hadd említsem megyém, SzabolcsSzatmárBereg megye helyzetét, ahol 126 tanács működött, és ezeknél 20 helyen nem lehetett VBtitkárt foglalkoztatni, túlnyomórészt azon ok miatt, hogy nem volt meg az iskolai végzettség. Annak ellenére, hogy a működő VB- titkárok körülbelül 10 százaléka így is nem jogász vagy nem államigazgatási főiskolai végzettséggel rendelkezett – most a törvényjavaslat szerinti pályázhatóságuk ezz el a számmal csökkent. Jelenleg 227 önkormányzat alakult a megyében, ahol a jegyzői igény előreláthatóan 130140 fő lesz. Biztosat azt nem lehet mondani, mert az önkormányzati törvény előírásai szerint november 30ig kell a körjegyzőségek felállításában me gegyezni az önkormányzatoknak, és ezeknek az önkormányzatoknak az alkui most folynak. Ha tehát minden VBtitkár pályázik, akkor a megnövekedett álláshelyekre 8590 pályázó jut, hiszen kiesnek a több éve VBtitkárként dolgozó, de más végzettségű szakemberek is. Persze az is igaz, hogy más pályáról is lesznek érdeklődők a megkívánt végzettségűek közül, de az sem vitatható, hogy vannak pályaelhagyó VBtitkárok is. Így tehát már jó előre érezhető és látható, hogy 50 körüli jegyzői álláshely, amely érinthet akár 150 önkormányzatot is, betöltetlen marad a megyénkben. Az a véleményem, hogy ennek az oka a magas szakmai, iskolai végzettség megkövetelése. Nézetem szerint nem lehet más megoldás, mint az, hogy engedményeket teszünk a magas szakmai követelményekből – zár ójelben jegyzem meg, hogy e követelmények alól már az átmeneti rendelkezések is felmentést adhatnak, tehát a követelményhez fűződő elv nem szenvedne túl nagy csorbát a javaslatom elfogadása esetén. 601es sorszámmal terjesztettem elő javaslatomat, amelynek egyik pontjában azt szeretném elérni, hogy az 5 ezernél nem nagyobb lélekszámú településeken jegyzővé és közjegyzővé kinevezhető legyen középiskolai végzettséggel és ötéves szakterületi gyakorlattal rendelkező szakember is, aki vállalja, hogy öt éven belü l a javaslat szerinti szakmai képesítést megszerzi. Nem ritkán előfordul, hogy kisebbnagyobb falvakba azonos végzettségű – középfokú és felsőfokú végzettségű – szakemberek érkeznek, és azok, munkahely hiányában párhuzamosan nem foglalkoztathatók, de egyik vagy másik, aki a szakmában nem tud elhelyezkedni, szívesen vállalna köztisztséget – ennek megfelelően jegyzői hivatalt is. Ha ezeknek lehetőséget biztosítanánk a jegyzői állás pályázhatóságára – természetesen az említett korlátozásokkal – elősegíthetnénk a távolabbi önkormányzatok reménytelen helyzetének a megoldását. Vannak olyan információim, amelyek szerint a – remélhetőleg hamarosan egyetemi ranggal rendelkező – Államigazgatási Főiskola esti vagy levelező tagozaton vállalná, önköltséges alapon, a szak képesítés megszerzésében való közreműködést. Gondot okoz számomra a javaslat 24. §ában foglalt előmeneteli szabályozás is – amit Vastagh Pál képviselő úr szintén jelzett. A javaslat szerint a felsőfokú végzettségű köztisztviselő 15 év, a középfokú végzett ségű pedig 25 év várakozás után éri el a csúcsot. Ha ez a tisztviselő ezt eléri, akkor a legtapasztaltabb, a legnagyobb ismeretekkel rendelkező, negyvenvalahány éves, előmenetelében azonban a csúcson van, és ha nem ígérünk a számára semmit, akkor ez, bizo ny, pályaelhagyásra inspirál. Hogyan lépjen tehát tovább, milyen legyen az inspiráció? Nézetem szerint ezt meg kell oldani. Hasonló a helyzet az illetménybeli előrehaladásnál is, ugyanis harminc évig van az illetményben előrehaladási lehetőség. Utána megál l a fizetési, a magasabb jövedelemhez jutási lehetőség, és a 30 évnél több időt a pályán töltő köztisztviselőnek nincs esélye rá, hogy magasabb jövedelme legyen ezen a pályán – ami ugyancsak arra inspirálja, hogy hagyja el a pályát, amikor a legképzettebb és a legjobban ért a szakmájához. Így tehát a körülbelül ötven éves, és a nyugdíjtól még nagyon távol álló tisztségviselőnek nincs anyagi érdeke ezen a pályán maradni.
