Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 20. kedd, az őszi ülésszak 18. napja - A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
1057 A szocialista párti képviselők észrevételeit összegezve, most már a törvényjavaslat konkrét tárgyát illetően, elsősorban az előnyök és az érdemek oldaláról kiindulva ezt a törvényjavasla tot mi a modernizáció egyik fontos lépésének és állomásának tekintjük, amely a politikai pluralizmus és jogállamiság követelményeit érvényesíti a közigazgatás és a politika szétválasztásában. Ilyen értelemben tehát korszakos jelentőségű törvényről van szó, amely mentesíti – reményeink szerint mentesíteni fogja – a közigazgatás állományát a politika változásaitól, a politika hullámveréseitől. Egy szakszerű és egy biztonságos közigazgatás működését teszi lehetővé. Elismeri a közigazgatást mint szakmát, világo s szakmai követelményeket állapít meg, amelyben a teljesítményelv döntő motivációs tényező. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy álláspontunk szerint a törvényjavaslat túlságosan az államigazgatási vagy közigazgatási szervezői munkakört, illetőleg a jogászi képzettséget igénylő munkakört preferálja és veszi alapul. Ennél a szakmai összetétele a közigazgatás személyi állományának jóval tágabb. Helyesen honorálja azt, hogy ha valaki gyorsabban tudja letenni az előmenetelhez szükséges vizsgákat, helyesen prefer álja a tudományos tevékenységet. Új szempontokat is fel lehet sorolni: hadd említsem példának okáért a nyelvtudást, amelyet fel lehet általános értelemben is vetni – azt hiszem, elengedhetetlen követelmény egy modern közigazgatásban – , de fel lehet vetni k ülönös értelemben is, mint a nemzetiségi területen dolgozó köztisztviselővel szembeni konkrét követelményt, amely esetlegesen preferálható egyegy tiszviselő esetében. Szeretnék azonban néhány kritikus pontra utalni a szocialista párti képviselők nevében, amelyek további revíziót, átgondolást, vitát kívánnak meg a törvényhozás menetében. Először is hiányoljuk, hogy nem kapunk, nem kaptunk egy átfogó vagy legalábbis arra törekvő szociológiai hátteret a problematikáról. Nem tudjuk, hogy a közigazgatásnak a sz emélyi állománya miképpen néz ki, milyen képzettségi arányok, milyen életkori arányok, milyen nembeli megoszlás. Ezeket nem tartalom nélkül említem, mert példának okáért, ha tudnánk, meg lehet egyébként minden különösebb nehézség szerint ismerkedni ezekkel az arányokkal és számokkal, hogy a közigazgatásban milyen arányban dolgoznak nők, akkor például ennek alapján joggal kérhetnénk a jogalkotótól azt, hogy sokkal több jogi jellegű biztosítékot építsen be az egész rendszerre a nőkre vonatkozóan, ami egyébkén t összhangban van – egy másik szempontból még erről szeretnék beszélni – azokkal a nemzetközi követelményekkel, amelyeket összhangba kell hozni a törvényben foglaltakkal. Mindenképpen elgondolkodtató és meggondolandó, hogy helyese olyan törvényhely megszö vegezése, mint például a 29. szakaszban összefoglalt, a besorolás alapjául szolgáló időtartam meghatározásánál például a sorkatonai szolgálat előnyként vehető figyelembe – betudható, pontosabban – , de egy GYEDen eltöltött idő már nem tudható be. Azt hisze m, hogy ezeket végig kellene nézni a jogszabály egész tervezetében, hogy hogyan és miképpen lehet ezeket korrigálni. Jó lenne tudni – hiszen a költségvetés vitája előtt áll a tisztelt Ház – : az 1992ig még megvalósuló átsorolás, új bérek beállítása, megáll apítása milyen hatással van, hogyan kell ezt a költségvetés vitája előtt egyáltalán megközelíteni. A második ilyen problémakör, amit szeretnék a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani, szóba került már, újra megemlítem: nemzetközi kötelezettségeinkkel való összh ang. Fontosnak tartjuk, hogy általánosságban mondja ki a törvény: tekintettel van a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségeire, ezt tiszteletben tartja. Itt egy nagyon széles körről van szó: munkaügyi szervezet egyezményeiről, az Európa Tanács által e lfogadott szociális chartáról, számos olyan okmányról, amely az Európa Tanácsnak például a helyi és regionális közigazgatási kérdésekkel foglalkozó megállapodásaiból kiderül. Ez nemcsak általánosságban jelenthet problémát, hanem konkrét törvényhelyeken is megtalálhatjuk ezeket, amelyek feszültséget és ellentmondást jelentenek. Nem kívánom ezzel untatni a tisztelt Házat, szeretnénk a részletes vitában ezekre különkülön is rámutatni. Jó néhány törvényhely van, amely megítélésünk szerint nem áll összhangban a nemzetközi kötelezettségekkel. Hangsúlyoznunk kell a dolgozók, a köztisztviselők védelmét,
