Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 20. kedd, az őszi ülésszak 18. napja - A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
1056 A módosító javaslatokra tekintettel általános és részletes vitát kell tartanunk. Most a törvényjavaslat általános vitája következik. Jelentkezési sorrendben megadom a szót, dr. Vastagh Pál képviselőnek elsőként (Magyar Szocial ista Párt) Kérem! Felszólaló: Dr. Vastagh Pál (MSZP) VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az államtitkár úr, amikor a törvényjavaslat miniszteri expozéját megkezdte, utalt arra, hogy mennyire örül annak, hogy a javaslat tár gyalásához a Parlament hozzákezdett. Valóban, hosszabb késedelem után kezdtük meg ennek a javaslatnak a tárgyalását. Nos hát, örömében mi is osztozunk – a szocialista párti képviselőket mondom ez alatt – , viszont a tegnapi nap folyamán is, és más alkalmakk or is szót emeltünk amellett, hogy minél hamarabb kezdje meg a Parlament ennek a fontos és kiemelkedő törvényjavaslatnak a tárgyalását. Ugyanakkor szakmai szempontból is szerencsésnek tekinthetjük azt a – talán nem szándékolt, de véletlen és egyben szerenc sés – egybeesést, hogy tegnap, illetőleg a mai nap folyamán foglalkozott a Parlament a bírák és ügyészek előmeneteli, jövedelmi viszonyaival, az erre vonatkozó törvényjavaslattal, ma pedig utolsó napirendként a közszolgálati és a köztisztviselők jogállásár a vonatkozó törvényjavaslattal. Azért szerencsés ez szakmailag, mert azt hiszem, hogy az elmúlt hónapok jogalkotó munkájában világosan kirajzolódott az a probléma és az a gond, hogy a korábbiakban egységesnek tekintett munkaviszony nem tartható fenn, és sz ámos olyan szabályozási tárgy került a Parlament elé, amely ezt a korábbiakban egységes munkaviszonyszemléletet merőben szétfeszítette, szétbontotta – gondoljanak tisztelt képviselőtársaim az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény előkészítésé re vagy a polgármesterek jogállásáról szóló törvény előkészítésére, amikor ebbe az egységesmunkaviszonyproblematikába falként ütközött bele a jogalkotó és a törvényelőkészítő. Nyilvánvaló, hogy ebből az a következtetés adódik a törvényhozó számára, hogy célszerű megalkotni egy egységes közszolgálati jogi dogmatikát, amely a közszolgálat szélesebb értelmére tartalmazza a legfontosabb alapelveket, legfontosabb jogtételeket, és ezekre tekintettel kell kidolgozni az egyes foglalkozási csoportokra szóló részle tes szabályozást. Jelen törvényhozási gyakorlatunk ezt a metódust követi. Ezt mi jónak tartjuk, megfelelőnek tartjuk, ez egyben eligazít a törvény személyi és tárgyi hatályát, szervezeti hatályát illetően is. Támogatjuk az alkotmánybíróságnak azt a kezdemé nyezését, hogy a törvény szervezeti hatálya ne érintse az alkotmánybíróság apparátusát és személyzetét. Részleteiben kell majd kidolgoznunk a továbbiak során – ahogy az államtitkár úr is említette – a rendőrségi törvény keretében vagy a fegyveres erőkben s zolgálatot teljesítők jogviszonyára vonatkozóan, a tanárokra, a tanárok előmenetelére vonatkozó jogszabályok megalkotásában a – széles értelemben vett közszolgálati dogmatika alapján – az egyes konkrét foglalkozási csoportokra vonatkozó jogszabályokat. Ez összhangban áll a nemzetközi gyakorlattal, az osztrák, a francia és a német jogi megoldások hasonlóképpen ezt az irányt követik. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény megalkotása nem előzmény nélküli, erre az államtitkár úr is utalt. Vannak ennek ma már kifejezetten jogtörténeti előzményei, amelyeket – úgy érzem – csak illik megemlíteni egy parlamenti vitában, amelyek elsősorban az elmúlt évszázad utolsó harmadához kötődnek, és ettől kezdve folyamatosan fellelhetők a magyar jogalkotás történetében. U talni kell azonban a legközelebbi múlt eseményeire is, amelyek szintén előzményértékűek a törvény megalkotása szempontjából, hiszen a magyar közigazgatástudományban régóta folynak a kutatások atekintetben, hogy miként kellene szabályozni a köztisztviselők jogállását, és a kormányzati erőfeszítések is az utóbbi néhány esztendőben már ezt a célkitűzést szolgálták, és ennek eredményeképpen alakult ki az a szabályozási koncepció a nyolcvanas évek legvégére, amely – azt hiszem, hogy nem túlzás – ennek a konkrét törvényjavaslatnak is az alapját, a fundamentumát képezi és jelenti.
