Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 20. kedd, az őszi ülésszak 18. napja - A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár:
1053 kikezdhetetlen köztisztviselők intézzék. Ha igen, ezek a célok politikailag támogatandók, megvalósítandók, akkor ennek feltételeit is meg kell teremteni. Nem állíthatom, hogy a tervezet elfogadása esetén valamennyi feltételt mintegy egy csapásra teljesítettnek tekinthetjük, de legalább megteremtjük a lehetőségé t annak, hogy a közigazgatást új alapokra helyezzük, és elkerüljük azt, hogy a magyar közigazgatás valaha is olyan elbizonytalanodott helyzetbe kerüljön, mint napjainkban. Mindezeken túlmenően a törvény támpontot ad a mihamarabb kidolgozandó és a közszolgá lat teljes körét érintő szabályozáshoz. Itt kell szót ejtenem arról, hogy miért nem kerül most együttesen szabályozásra a teljes közszolgálati jogviszonyrendszer. Látnunk kell, hogy az önkormányzatokról szóló törvény hatékony végrehajtása halaszthatatlanná teszi a közigazgatásban dolgozók helyzetének megnyugtató, tartós rendezését. Mivel az idő sürget bennünket, nem várhatunk addig, amíg a hazánkban most folyó átalakulás befejeződik, és az új gazdaságitársadalmi megoldások véglegessé válnak. Most, az állam i és a magánszféra átrendeződésekor csak rendkívül bizonytalan határokkal és rövid időre szólóan lehetne meghatározni a közszolgálati alkalmazottak körét. Nem felejthetjük el azt sem, hogy most van átalakulóban a rendőrség, és további módosulás várható a fegyveres erőknél is. A vizsgálatok már megindultak a közszolgálat definiálására, a közös sajátosságok feltárására, de a végleges szervezeti felépítések ismeretében is csak alapos előkészítő munka után lehet részletes, mindenkire kiterjedő, ugyanakkor a teljes köztisztviselői körre alkalmazható rendelkezéseket kidolgozni. Van azonban egy olyan kör, ahol a jogi szabályozás már most elvégezhető, hiszen a törvényjavaslat hatálya alá tartozókkal szemben alapvetően azonos követelményt lehet támasztani. Már az elmúlt évtizedekben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a közigazgatás mint szervezet irányításra szorul. Egyértelművé vált az is, hogy a legjobban felépített szervezet sem tud jól működni hozzáértő szakemberek nélkül. Erre tekintettel a köztisztviselők jogál lásának szabályozására irányuló előkészítő munkálatok az utóbbi időben felgyorsultak. Ennek részeként került sor a Nemzetközi Közigazgatástudományi Intézet és a BM által idén márciusban szervezett nemzetközi konferenciára. A nyugateurópai, amerikai vezető szakemberek megerősítették, hogy a közigazgatás személyi állományának formálására kialakított koncepció helyes. E kedvező megítélés hatására készült el a szabályozási koncepció, majd annak széles körű szakmai véleményezését követően a törvénytervezet. A K ormány – jelentőségére tekintettel – két ülésen is tárgyalta a tervezetet, s ennek eredményeként terjesztette a tisztelt Országgyűlés elé a javaslatot. A törvénytervezet előkészítése során figyelembe vettük a nyugateurópai tapasztalatokat, a magyar hagyom ányokat, bár egyiket sem másoltuk szolgaian. Igyekeztünk az időtálló értékeket átvenni. Éppen ezért a tervezet pl. a német szabályozásnál határozottabban, egyértelműbben választja el a közigazgatást a politikától. Rugalmasabb, mint a francia, mert átjárhat óbb, nagyobb lehetőséget ad a szakembereknek a közigazgatási szervezeten belüli mozgásra. Következetesebb és nagyobb szakmai igényeket támaszt, mint az angol, ahol például nincs kötelező képesítési előírás. Kérem engedjék meg, hogy néhány szót szóljak arró l, milyen gondolatok vezéreltek bennünket munkánk során. Kiinduló kérdésünk az volt: mit kíván a társadalom a közigazgatástól. Megítélésünk szerint elsősorban szakértelmet. Azt, hogy a köztisztviselők az állampolgárok s szervezetek ügyeit gyorsan, hatékony an intézzék, hogy az emberek fejében a közigazgatással ne a bürokrácia, hanem a köz szakszerű szolgálata társuljon. Hogyan lehet ezt elérni? Állandóságot, biztos megélhetést jelentő, vonzó pályát kell nyújtani a közigazgatásban dolgozóknak. Röviden tehát: a közigazgatás stabilitásának feltétele a köztisztviselők biztonsága, akik ennek fejében tudásukat és szakértelmüket bocsátják rendelkezésre. Az érdekek olyan találkozási pontja ez, ahol azok egymást erősítve vezetnek a kívánt cél, a szakmailag magasan kép zett, politikailag semleges tiszviselői kar megteremtéséhez. Ez a vezérfonal vonul végig a törvényjavaslaton, amely az érdemeken alapuló előmeneteli rendszert, a pozitív
