Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 20. kedd, az őszi ülésszak 18. napja - A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár:
1054 értelemben vett karrierrendszert helyezi a középpontba, s erre fűzi a köztisztviselői kar jogviszonyának többi elemét is. Ez a megoldás – a meghatározott, magas szintű szakképzettségen, szaktudáson alapuló jó munkavégzést, valamint a szükséges többletismeretek megszerzését feltételezve és megkövetelve – alanyi jogon biztosítja az előmenetel t, a töretlen pályaívet. Az alanyi jogon járó biztonság előfeltétele, hogy a közigazgatási szakember megfeleljen a szigorú képesítési előírásoknak, ismereteit folyamatosan bővítse, s erről a kötelezően előírt vizsgákon számot adjon. A követelményszint maga s, teljesítéséhez a tisztességes megélhetéshez szükséges illetmény és juttatás párosul. Természetesen meg kell itt jegyezni, hogy azoknál, akik már most megfelelő képesítéssel rendelkeznek köztisztviselőként, ezen képesítéseiknek az elismerését tartjuk szü kségesnek. Igaz lesz a közigazgatásban a régi szólás, hogy mindenki saját sorsának a kovácsa, mert aki a követelményeknek megfelel, aki szakmai ismereteit állandóan bővíti, s kész arra, hogy szakértelmével a szűkebb vagy tágabb közösséget szolgálja, bizton számíthat előmenetelére. Többé már nem a főnöki, szubjektív megítélés lesz remélhetőleg az előrehaladás motorja. S ha ennek eredménye a társadalom kedvező értékítéletével találkozik, akkor más lesz, jobb lesz a közigazgatás társadalmi megítélése, vonzerej e lesz a pályának, s nem kell attól tartanunk, hogy a közigazgatás és a kontraszelekció összecsengő fogalmak lesznek. Tisztelt Országgyűlés! Felvetődhet a kérdés, nem lesze a törvénytervezet a szürkék, a középszerűek védőbástyája, a kiugró tehetségek viss zahúzója, nem lesze merev ez a rendszer. Álláspontunk szerint nem. Annak előrebocsátásával, hogy a közigazgatásban is szükség van – mint minden más területen – a szakmailag felkészült, de inkább csak átlagos képességű, átlagos jó színvonalú munkatársakra, akik az adott szervezet folyamatos, kiegyensúlyozott működését biztosítják, ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a kimagaslóan jó képességű és tehetséges köztisztviselők kamatoztathassák tudásukat, s ezért az általánostól eltérő, kedvezőbb elbírálásban rész esüljenek. Mely intézmények teszik ezt lehetővé? Mindenekelőtt az, hogy a pályaív első tíz évében az előmenetel a későbbieknél dinamikusabb, viszonylag korán jut a fiatal, bizonyítani vágyó köztisztviselő elfogadható illetményhez. Másodszor: a rendszer a k imagaslóan jól dolgozóknak, a követelményeket idő előtt teljesítőknek lehetőséget nyújt a várakozási idő lerövidítésével az előmenetel felgyorsítására. Harmadszor – mint láthatják a javaslatban – : a tartósan kiemelkedő munkát végző köztisztviselőknek címek adományozhatók, ami nem egyszerűen erkölcsi elismerést jelent, hanem a kialakított rendszer logikájából adódóan besorolási fokozat átugrását, azaz gyorsított előmenetelt biztosít. Negyedszer pedig ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a közigazgatásban is s zükség van vezetőkre, s a vezetővé válás a jól felkészült, rátermett szakemberek leglátványosabb előmeneteli fajtája. Így tehát azt mondhatom: a tervezet az átlagosan teljesítő szakemberek számára átlagos, a kimagasló tehetségű szakemberek számára gyorsíto tt előmenetelt, s ezzel összhangban álló illetményt biztosít. Az előzőekben elmondott lehetőségeken túl a rendszer valóban tartalmaz kategorikus előírásokat arra nézve, hogy ki, milyen feltételekkel, milyen előnyökhöz juthat. Tisztelt Országgyűlés! Erről é n azt gondolom, hogy mérlegelni kell: a szubjektivizmust háttérbe szorító, az egyénnek részben automatikus előmenetelt, a közösségnek jól funkcionáló szervezetet biztosító szabályozáshoz fűződike nagyobb érdek, vagy pedig a vezetői szubjektivizmusra alapo zó, ezért szükségszerűen ingatag rendszerhez. Hitünk szerint a jól funkcionáló szervezet megteremtése és megtartása a cél. Ez pedig csak saját befutható pályaívüket előre látó tiszviselők munkába állításával érhető el, mégpedig úgy, hogy ha a szabályokat s ezen belül az illetményrendszert akként határozzuk meg, hogy a ma kinevezett dolgozó
