Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 20. kedd, az őszi ülésszak 18. napja - A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár:
1052 A törvénytervezet előkészítése bonyolult érdekegyez tetési folyamatokhoz kapcsolódik, a törvénytervezet előkészítése során már a koncepció kialakításába bevontuk a különböző érdekképviseleti szerveket, szakszervezeteket, kamarákat, megküldtük az anyagot nekik, ezekre véleményt kaptunk, majd a vélemények átd olgozása során a törvénytervezetet is hasonló körben véleményeztettük. Ezt követően a törvénytervezet normatív szövegének az összeállítására létrehoztunk munkabizottságot, szintén ezeknek a szerveknek a közreműködésével. Bátran elmondhatjuk tehát, hogy egy nagyon széles körű társadalmi tevékenységhez kapcsolódó megelőző munka folyt a törvénytervezet kialakítása során. Ezt követően – ahogy említettem – a Kormány is megtárgyalta, majd az Országgyűlés elé terjesztette. Két bizottság – az önkormányzati bizottsá g és az alkotmányügyi bizottság – már tárgyalta a törvénytervezetet, és az előterjesztésre, a tisztelt Országgyűlés elé való terjesztésre alkalmasnak találta. Ez volt pár mondatban az az előzmény, ami a tervezetnek az idekerüléséhez kapcsolódik. Hangsúlyoz ni szeretném azonban, hogy hosszú és alapos munkát igyekeztünk végezni, de változatlanul az az álláspontunk, hogy a törvényalkotásnak a folyamata most kezdődik. Kitérnék itt ismét a témának a fontosságára. Nem a Minisztérium – a Belügyminisztérium – vagy a Kormány hanyagságának tekinthető az, hogy a dolog mostanáig elhúzódott, hiszen mi ezzel a munkával már korábban készek voltunk, csupán a házbizottságnak volt olyan döntése, hogy más, fontosabb ügyek előzik meg – önkormányzati tekintetben fontosabb ügyek – ezt a törvényt. Nagy örömünkre szolgál, hogy most alkalmunk van részletesen ismertetni a törvénytervezet lényegét. Tisztelt Országgyűlés! A tavaszi parlamenti választásokat követően létrejött központi kormányzati rendszerben világosan elhatárolhatók a vál asztott – politikusi – és kinevezett – közigazgatási – állások. A helyi önkormányzatokról és az önkormányzati képviselők választásáról elfogadott törvények alapján a helyhatósági választások nyomán e különbségtétel községi, városi és megyei szinten is érté kelhető. Nincs azonban olyan átfogó jogi szabályunk, amely a közigazgatásban dolgozó több tízezer ember jogállását korszerűen rendezné. Annak ellenére igaz ez, hogy az utóbbi évtizedben egyre többen ismerték fel: a demokratikus közigazgatás alapvető feltét ele a professzionális személyi állomány megteremtése; egy olyan személyi állományé, amely megfelelő távolságot tart a politikától, képes függetleníteni magát a politikai váltógazdálkodástól, és szakértelmét a jogszabályok feltétlen tiszteletben tartásával a közérdek szolgálatába állítja. A szabad választásokat követően létrejött Parlament az elmúlt időszakban több, a békés rendszerváltáshoz szükséges, korszakos jelentőségű törvényt fogadott el. Ezek közül kiemelkedik a helyi önkormányzatokról szóló törvény. Akkor, amikor a tisztelt Országgyűlés részletekbe menő vita eredményeképpen elfogadta az önkormányzati törvényt, annak tudatában tette ezt, hogy további törvények megalkotása szükséges az önkormányzatok működésének biztosításához. Ezek sorában az egyik a köztisztviselők jogállásának szabályozására készített törvényjavaslat. Célunk az egységes közigazgatás, és ennek előfeltételeként a szakmailag magasan képzett, feladatát kifogástalanul ellátó köztisztviselői kar megteremtése. Azt kívánjuk, hogy a köztisztv iselő szó visszanyerje régi értelmét: élethivatást, pályautat jelentsen, és nem csak hivatalnoki munkakörben dolgozó alkalmazottat. Felmerülhet természetesen a kédés: a jelenlegi gazdasági körülményeink között indokolte egy réteg számára biztos, az átlago snál talán mindenképpen biztosabb megélhetés lehetőségét megteremteni. A kérdésre felelni csak akkor tudunk, ha előzetesen választ adunk arra: szükség vane nemzetünknek stabilitást nyújtó, nyugodt, kiegyensúlyozott közigazgatásra, indokolte a pártpolitik ai közvetlen befolyástól függetleníteni a közigazgatást, szükségese szakmának minősíteni a közösség igazgatását, jogos igénye, hogy a közügyeket politikai, gazdasági befolyástól mentes, erkölcsileg
