Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 19. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - DÉNES JÁNOS (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF)
96 Orbán Viktor, nem ma, hanem az előző vitában, azt mondta, hogy a német és a spanyol alkotmányos megoldást követe konstruktív bizalmatlansági indítványra nincs szükség, mert más a történelmi helyzet. Nem a jogi érveire gondolok, hanem a politikai és szociológiai érveire. Azt mondta, más a történelmi helyz et: itt nincsenek a Parlamentben szélsőséges politikai tényezők. Megjegyzem még egyszer, hogy amikor az európai demokráciákban ugyancsak szokatlan miniszterelnökválasztásról döntöttünk, akkor senki nem mondta, hogy ezt a megoldást csak a német és a spanyo l alkotmány ismeri. Szélsőséges politikai elemek valóban nincsenek, de attól tartok, hogy van ebben az országban a szélsőséges politikai elemeknél egy sokkal komolyabb ellenség, ez pedig az elmúlt rendszertől örökölt gazdasági csőd. A csődből való kijutásh oz stabilitásra van szükség, többek között arra is, hogy akkor buktassa meg a Parlament a Kormányt, ha tud helyette jobbat. Ez a megoldás politikai indoka, és nem a szélsőségektől való félelem. A köztársasági elnök megválasztásának módjára vonatkozóan szer etnék még néhány mondatot mondani. Mielőtt még egyszer megindokolnám az általunk választott megoldást, hadd fűzzek egy megjegyzést Király Zoltán nem mai, hanem múltkori választási propaganda szövegéhez. Azt mondta akkor Király Zoltán, hogy "általam felsoro lt francia, portugál és osztrák alkotmányon kívül a török és a finn is úgy rendelkezik, hogy a köztársasági elnököt közvetlenül kell megválasztani." A török alkotmányt feltehetően felületesen olvasta el Király Zoltán, azt ugyanis nem feltételezem, hogy szá ndékosan akarta megtéveszteni az Országgyűlést. Ezen Alkotmány 101. és 102. §a szerint a köztársasági elnököt a török nagy nemzetgyűlés választja titkos szavazással. Finnországban valóban elektorok választják az elnököt és nem a Parlament, de itt az elnök - ugyanúgy mint az általam felsorolt országokban - erős elnök. Például korlátozás, indokolás nélkül feloszlathatja a Parlamentet - ez a finn Alkotmány 27. §a. Ő nevezi ki az államtanács tagjait, a miniszterelnököt is. Ez a finn Alkotmány 34. §a Ebbe a Parlamentnek beleszólása nincs, törvényerejű rendeletet adhat ki, amelyben meghatározhatja a közigazgatási és közintézmények működését, szervezeti formáit. Tessék megnézni a finn Alkotmány 28. §át - de hadd ne soroljam tovább, hogy milyen erős j ogosítványai vannak a finn köztársasági elnöknek. A lényeg ez, és ez már javaslatunk indokolásához tartozik, hogy lehet egy olyan megoldást választani, ahol a nép közvetlenül választ államfőt, és lehet egy olyan megoldást is választani, ahol nem közvetlenü l, hanem a Parlament maga. De a példák azt mutatják, hogy legalábbis a demokratikus országokban, ahol közvetlenül választják az államfőt, az mindig kivétel nélkül erős államfő. Ahol pedig nem közvetlenül választják, legyen az az államfő öröklés útján ebbe a pozícióba jutott király vagy a Parlament által választott köztársasági elnök, a lényeg az, hogy nem közvetlen választással került az államfői posztra, kevésbé erős. Vagyis a választás módja és a hatáskör között összefüggés van. A hatáskörhöz kell ugyanis igazítani a megválasztás módját, különben a gyenge hatáskör és az erős legitimáció között feszültség keletkezik, ami aztán a későbbiek során egyéb politikai, társadalmi feszültségek forrása lehet. Azt világosan ki kell mondani, hogy itt nem az a kérdés, h ogy melyik típusú rendszer a demokratikusabb, mert mindkét rendszer az, tehát elvileg választhatnánk egy prezidenciális vagy afelé hajló rendszert is. Lényeg az, hogy a kétféle rendszert ne keverjük egymással, mert ebből csak feszültségek keletkezhetnek. M i azért választottuk a javasolt megoldást, mert semmivel nem kevésbé demokratikus, mint egy prezidenciális rendszer. Jogilag tiszta, ez felel meg történelmi hagyományainknak és a jelenlegi gazdasági helyzetünkben ezt láttuk célszerűnek. Úgy gondoltuk, hogy minden erőnket a gazdasági felemelkedésre kell összpontosítani. Úgy gondoltuk, nem nehéz belátni azt, hogy az elnökválasztással törvényszerűen együtt járó választási kampány elvonja az energiát és az időt a gazdasági kérdések megoldásától. Gondolom a közv etlen elnökválasztás pártolói sem úgy képzelték, hogy választási kampány nélkül válasszon az ország
