Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 25. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 16. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetéséről szóló 1989. évi XLVlll. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
917 legyen, vagy esetleg egy tizenharmadik havi nyugdíj legyen, amit még el lehet majd érni. Csak két szemponthoz szeretnék hozzászólni, azok közül, amelyek fölmerülhetnek az üggyel kapcsolatban. Az egyik: a társadalombiztosítás bevételkiesései, amelyek a vállalatközi fizetési válsággal, az úgynevezett sorban állással függenek össze. Ezek összege ma már meghaladja a 17 milliárd forintot. Hozzám, mint a költségvetési bizottság elnökéhez a Fogyasztók Országos Tanácsa levelet intéze tt, amelyet még a sajtóban is megjelentetett - teljes joggal tiltakozva a helyzet miatt. Ez egy tűrhetetlen helyzet. Emiatt - részben emiatt - nem lehet a nyugdíjakat megfelelőképpen emelni. Itt a Kormánynak föltétlenül lépnie kell. Nemcsak a társadalombiz tosítás ügye ez, hanem egy rendkívül veszélyes folyamat. Végső soron akár a pénzrendszer összeomlásával is fenyegethet. Nagyon komolyan fel szeretném hívni a Kormány figyelmét, hogy azok az - amennyire én tudom, eléggé vázlatos - elképzelések, amelyek a ké rdéses probléma megoldását célozzák, további sürgős kidolgozásra és megvalósításra szorulnak. A Parlamentet is tájékoztatni kell erről; én csak mint - nem tudom - szakértő kapok bizonyos anyagokat arról, hogy a Kormány milyen irányban próbálja ezt a kérdés t kezelni, de tudomásom szerint a Parlament szinte semmiféle információval nem rendelkezik. Ez az ország gazdaságának egy nagyon súlyos problémája, és most éppen a társadalombiztosításhoz, de ha valami más gazdasági problémát tárgyalnánk, akkor ahhoz kapcs olódó probléma lenne. Azt hiszem, nagyon szükséges volna, hogy a Kormány itt lépjen. Rá szeretnék mutatni: addig, amíg ebben a vonatkozásban nincs valamiféle lépés, addig tulajdonképpen bátorítás. Bátorító, ha azt olvassa egy vállalatigazgató az újságban, hogy már 17 milliárd forint a társadalombiztosítással szembeni befizetéselmaradás, akkor ő sem fogja befizetni. Ugyan miért is fizetné be? Amit nem kell befizetni, azt senki sem fizeti be, aki épelméjű. Itt határozott lépésekre van szükség, és ez egy nagy on fontos föltétele annak, hogy a nyugdíjakat és egyéb társadalombiztosítási ellátásokat növelni lehessen. Egy másik probléma, amiről beszélni szeretnék, az a központi költségvetésnek és a társadalombiztosítási költségvetésnek az összefonódása. Itt, ugye, rá kell mutatni arra, hogy ez két különböző dolog. A társadalombiztosítási költségvetés nem közkiadások adókból való finanszírozása, hanem tulajdonképpen egy szerződés, egy biztosítási szerződés, amelynek keretében én járulékot fizetek, és cserébe például nyugdíjat kapok majd. Ez Magyarországon kötelező biztosítás. Aki ezt Magyarországon bevezette a húszas években, azt úgy hívták, hogy Bethlen István. Függetlenül attól, hogy ez a biztosítás történetesen kötelező, ez biztosítás. Itt automatikus kapcsolatnak kellene lennie az általam befizetett járulék és az általam kapott juttatás között. Elfogadhatatlan az a helyzet, amit a szocialista pártállam teremtett meg minálunk, hogy ezt belemosták az általános központi költségvetésbe, és a költségvetési taktikák, vit ák függvényévé vált az, hogy most emelkednek a nyugdíjak az inflációval, nem emelkednek az inflációval, vagy kevésbé emelkednek, mint az infláció. Ez egyszerűen egy rossz helyzet, amitől valamiképpen meg kell szabadulni. Ami a helyzet felszámolását, tehát az általános állami költségvetés és a társadalombiztosítási költségvetés szétválasztását illeti, formálisan ezt 1989re vezették be, tulajdonképpen a Grószkormány vezette be, amikor kidolgozta a költségvetés tervezetét az 1989es évre. A probléma az, hogy a szétválasztás valóban csak formális lehet, és itt a Házban is utaltak már arra, még mindig mennyire összefonódik ez a két költségvetés a valóságban. Például a társadalombiztosítással megvetetik a lakásalap kötvényeit, a társadalombiztosítást arra készte tték, hogy ebben az évben az első negyedévben 8 finanszírozza a családi pótlékot, és aztán majd 1992ig - a jó Isten tudja, hogy miből - majd a költségvetés valahogy vissza fogja fizetni. Mellesleg olyan alacsony kamat mellett, hogy ilyen alacsony kamat me llett én bármennyi kölcsönt bármikor, bárkitől hajlandó vagyok fölvenni - mármint forintban. (Derültség.) Ez egy teljesen lehetetlen helyzet. Ehhez hozzá kell még tenni, hogy erről a rossz szokásról, tehát arról, hogy a társadalombiztosítási költségvetést hozzácsapják valamiféleképpen az állami
