Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 25. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 16. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetéséről szóló 1989. évi XLVlll. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke:
918 költségvetéshez, a társadalombiztosítási költségvetést fejik az állami költségvetés javára, sajnos az új Kormány sem tett még le. Nagy nyomatékkal szeretném kérni, hogy ezt a helyzetet, igenis, meg kell változtatni. Fölmerült például az a kérdés, már ennek a Kormánynak az idején, hogy fölemeljüke a gyógyszerárakat, vagy ne. Ennek a kérdésnek többféle megoldása is lehetséges: lehet fölemelni, de akkor miből lehet kompenzálni az is fölmerült. De ha nem emeljük föl, akk or az nem társadalombiztosítási dolog. Akkor a gyógyszergyárak és a gyógyszerforgalmazók többletköltségeit szerintem - és mindenféle normális pénzügyi megfontolás szerint - a központi költségvetésnek kell állnia, nem szabad ezt a terhet rátenni a társadalo mbiztosítási költségvetésre. Pontosan ez történt. A Kormány, amely - ha jól tudom - elvileg azzal állt hozzá a dologhoz, hogy ezt a szétválasztást, ami a Grósz, Némethkormányok alatt csupán formálisra sikerült, valóságossá teszi, sajnos, eddig nem tette valóságossá. Törekvései nem mutatkoztak határozottan ebben az irányban. Ez az, ami megfosztja tulajdonképpen a nyugdíjasokat a garanciától; hiszen a rendszer, ami van, ebben a tekintetben - hogy tudniillik nyugdíjjárulékok vannak, és azok a bérekhez kapcso lódnak garanciát teremt arra, hogy a juttatások nagyjából az inflációval együtt emelkedni tudjanak. Persze vannak problémák, mert a nyugdíjasok száma változhat, a munkában állók száma változhat, eltérő dinamikában. Akkor is mutatkoznak problémák, de mégis, a rendszer elvileg tartalmaz egy garanciát arra nézve, hogy a nyugdíjak nagyjából együtt tudjanak mozogni az inflációval. Persze, legjobb lenne az inflációtól megszabadulni - de most ne menjünk ilyen messzire. A nyugdíjasok számára az jelentené a megoldás t, az jelentené a tisztességes, a megnyugtató és erkölcsileg megfelelő megoldást is, hogyha ezt a problémát sikerülne megoldani. Közismert, a nyugdíjasok gyakran kifogásolják, hogy a nyugdíjat mintegy szociális juttatásnak tekintik - és ez tényleg egy hibá s fölfogás. A nyugdíj az a befizetések, a befizetett járulék visszafizetése, ezt így kell tekinteni, és ez az, amiből kiindultam, amikor ezt a problémát boncolgatni kezdtem, és hogy ez így legyen, akkor lehet elérni, ha a Kormány valóban komolyan veszi azt a saját elvét, hogy a társadalombiztosítási költségvetést igenis határozottan el kell választani az állam központi költségvetésétől. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Soós Károly Attila felszólalását. Szólásra következik Kis Gyula József a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Dr. Kis Gyula József a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kívá ntam - mint a bizottság szószólója - ebbe a kérdésbe ilyen részletesen belemenni, Soós Károly Attila képviselőtársam azonban elkezdte a társadalombiztosítás helyzetét szélesebb összefüggésekben boncolni, ezért engedjék meg, hogy képviselőként ehhez néhány észrevételt tegyek. Teljes mértékben egyetértek Soós Károly Attila képviselőtársammal, egyetlenegy különbség van köztünk: az igeidők használatában. (Derültség. a jobb oldalon és középen.) Nem jelen időben, múlt időben használt igeidőkkel mindaz, amit mondo tt, tökéletesen megfelelne a valóságnak. A biztosítási rendszerek kialakításához általában minden civilizált államban 2550 év szükségeltetik. A Bethlenféle biztosítási kezdeményezés, amely azt eredményezte, hogy 1943ra Magyarország lakosságának 43 száza léka, az iparban és a kereskedelemben foglalkoztatottak lettek biztosítottak, már egy előző biztosítási rendszerre épült. Nálunk már Mária Terézia korában alakultak meg az első bányapénztárak, amikor elkezdték összeadni az ott dolgozók a fillérjeiket ponto san ilyen biztosítási elvek alapján, hogy az egészséges, munkaképes korukban tett befizetéseik fejében járadékra lesznek jogosultak befizetéseik arányában. Ez a rendszer 1943ban odafejlődött, hogy 3,5 százalék betegbiztosítási díj mellett az akkori skandi náv szintnek megfelelő egészségügyi állapotot jeleztek az összes népegészségügyi mutatók. Teljesen igaz, hogy a biztosítás azt jelenti, hogy én járulékot fizetek, ebből járadékot fogok kapni, és ezt a járulékot kumulálja az az intézmény,
