Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 24. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 15. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
876 Az interpellációra az ipari és kereskedelmi miniszter úr válaszában vázolta a kormányzati teendőket. A választ 92en nem tudtuk elfogadni, 25 képviselő társunk tartózkodott a véleménynyilvánítástól, 171 képviselőtársunk kielégítőnek tartotta az arra adott választ. Mi, akik nem fogadtuk el a választ, nem azért tettük, mert az nem ígért csodákat, csupán azért, mert nem tartalmazott konkrétumokat. Sajnos az azóta történtek, illetve nem történtek, minket igazoltak. Tudomásunk szerint azóta érdemi intézkedés nem történt, pedig a szénbánya vállalatok jószerével működésképtelenek. Így van ez a Borsodi Szénbánya Vállalatnál, ahol a biztonságos működéshez legszüksé gesebb anyagokat alkatrészeket nem tudják megvásárolni, ahol a munkabérek kifizetése hónapról hónapra súlyos gondokat okoz és ma még nem tudják, hogy az augusztus 31én esedékes hűségpénzt milyen forrásból fogják kifizetni. Kérdezem a tisztelt miniszter ur at, a Kormány is olyan súlyosnak ítélie meg a helyzetet, ahogyan azt a vállalatok, és tervezneke, teszneke azonnali intézkedéseket a válság legsúlyosabb következményei elkerülésére, illetve a válság mielőbbi felszámolására. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. A kérdésre dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter válaszol. Dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter válaszadása BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Országgyűlé s! Tisztelt Hatvani Képviselő Úr! Hadd utaljak én is vissza arra az interpellációra, amely e falak között, június 12én hangzott el a miniszterelnök úrnak címezve, melyre nekem adatott meg válaszolni. Akkor elmondhattam, hogy a május 23a óta - tehát két h ónap és egy napja - vezetésem alatt álló tárca első miniszteri előterjesztését a szénbányászat ügyében terjesztette elő a Kormány gazdasági kabinetje számára. Sőt, hadd utaljak arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum gazdasági programja már tavaly nyáron tarta lmazott kidolgozott fejezetet az energiapolitika, ezen belül a szénbányászat ügyeivel kapcsolatban és talán nem pártos vélemény, ha azt mondom, hogy ez volt a legrészletesebb, szakmailag legfajsúlyosabb energiapolitikai program, hiszen stratégiai területrő l van szó, két értelemben is. Stratégia az ország energiahelyzetének szavatolása és stratégiai kérdés e fontos ágazatnak, nagy hagyományú területnek az életképessége. Nos, mindezt azért mondtam el, mert nem most kezdtünk el foglalkozni e fontos kérdéskörre l, nem a szovjet energiaellátási fejlemények, vagy netán a magyar bányászok közötti társadalmi mozgalmak hatására vette elő a Kormány a szénbányászat ügyét. Az akkori interpellációra adott válaszomban csak jövő időben beszéltem arról, hogy a gazdasági kabi net megtárgyalja az ipari és kereskedelmi miniszter előterjesztésében a szénbányászat pénzügyeinek, szerkezeti és szervezeti kérdéseinek a rendezését. Azóta a kabinet valóban megvitatta az előterjesztést, mely hosszú idő óta először végre szembenéz a kiala kult helyzettel, azzal, hogy másfél évtizeddel ezelőtt a tonnatervek bűvöletében akkora szénbányászatot akartak kialakítani. mely a mainak durván kétszeresét termelte volna ki, noha erre semmilyen természeti feltétel nem állt rendelkezésre Mára mindebből d icstelen téves beruházások tömkelege és ezeknek az adósságterhei maradtak hátra. Terhek amelyek agyonnyomják még az életképes, perspektivikus bányákat is. Szembe kellett azzal is nézni, hogy a bányavállalatok mai irányítási, vezetési, szervezeti rendszere korszerűtlen, nehézkes és így költséges. Egyáltalán nem demagógia, amikor a munkások, bányászok a föld feletti eltartottakról panaszkodnak, hiszen az egészségtelen létszámarányokat - sokkal szakszerűbben persze - a külföldi szakértők is megerősítik. Azért született tehát döntés, hogy átfogó szénbányászati rendezésre van szükség, mely úgynevezett csődeljárás keretében keres megoldást a nehéz helyzetre, a szénbányászat 40 milliárdot meghaladó adósságaira úgy, hogy a hosszú távon is szükséges pénzmennyiség val óban biztonsággal rendelkezésünkre álljon. Mindehhez a gazdasági kabinet a pénzügyi felszámolási eljárás befejeztéig garantálja a bért és a bányászok hűségpénzét, melyre utalt a kérdés, hiszen legkevésbé az egyszerű bányászok tehetnek arról, hogy mekkora c sődtömeg gyűlt fel az elmúlt évtizedekben. A kabinet
