Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 18. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A pártatlan tájékoztatás bizottságáról és a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rádió és Magyar Távirati Iroda) vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslat megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - FODOR TAMÁS (SZDSZ)
762 reakciót. Ennek naponta tanúi vagyun k. Ez nagyon nehézzé teszi a felszólaló dolgát, akinek egyetlenegy dolga van, hogy együttérzést keltsen a mondandó iránt, vagy ha nem is együttérzést, akkor azzal, hogy megosztja a tömbként eléje meredő közönséget, legalábbis kételyt ébresszen bizonyos kér désekkel kapcsolatban. Egyre nehezebb kételyeket ébreszteni, hiszen már az előző szavazás is azt mutattta, hogy tulajdonképen teljesen mindegy volt, hogy mi a törvény tartalma, az volt a lényeg, hogy ki terjesztette be, és a számtáblán az eredmények szinte befolyásolhatatlanok voltak. Én mégis megkísérlem – mondom, nagyon nehéz közönség Önök – , hogy kételyt ébreszszek. Teszem ezt azért: mert Csurka István darabjaival eddig még nem találkoztam, de Kulin Ferencnek volt szerencsém játszani a darabjában. Úgy go ndolom, hogy elég sok szál köt össze bennünket mind a két oldalról, hiszen a sajtószabadság kérdésében nagyon sok közös vonatkozás van, de, mint gyakorló színházi embernek, engedjék meg azt, hogy azt feltételezzem, hogy nem minden a dialóg, nem minden a sz avak ereje. A rendező általában megnézi azt, hogy kinek áll érdekében a helyzet megváltoztatása, és kinek áll érdekében a helyzet tartása. Ebből a szempontból próbálom meg értékelni az elhangzott szavakat. E szubjektív bevezető után engedjék meg, hogy bizo nyos kételyeket ébresszek! Akkor járnak jól, és akkor tudják követni, amit mondok, ha megnézik a két javaslat közötti különbséget, tehát az eredeti és a módosított javaslat közötti különbséget. Rögtön a 2. §ban azt látjuk, hogy a módosított javaslat nem t artalmaz egy félmondatot. Ez rögtön megvilágít bizonyos szándékokat, vagy legalábbis gyanakvást kelthet bizonyos sajtószabadságot illető szándékokkal szemben. Az eredeti javaslatban van egy félmondat, amely így hangzik: "… valamint a közszolgálati médián b elüli újságírói véleménynyilvánítás szabadságát érintő panaszokkal." Ez a módosított javaslatból hiányzik. Tehát – még egyszer mondom – az újságírói véleményszabadság panaszaival foglalkoznak. Fel kell tenni a kérdést, hogy miért maradt ez ki a módosított javaslatból. Nem pusztán technikai oka van ennek. Azt hiszem, hogy itt érünk el a lényeghez, hogy mit céloz meg a PTB felállítására vonatkozó javaslatom. Elsősorban az újságírói vélemény szabadságát hajlamos védeni. Miért kellene védeni? Engedjék meg, hogy utaljak általában az eddigi sajtóirányításra! Lakatos Ernő nevét ismerjük, de vajon ki a soron következő Lakatos Ernő, hogy fogják hívni? Telefon létezik. A Televíziónak akkor is volt elnöke. Mindannyian tudjuk, akik közvetlenül érdekelve voltunk a dologb an, hogy telefondramaturgia szerint zajlottak a dolgok. Hadd emlékeztessek arra – és itt áttérnék Gáspár Miklós módosító javaslatára, amelyet most kaptunk meg, de amellyel igazából korrelál az is, amit Csurka István mondott – , hogy a Gáspár Miklósféle jav aslat az elkészült műsorokra vonatkozik. Azt mondja, hogy csak az elkészült műsorok felett mondjon ítéletet a Pártatlan Tájékoztatási Bizottság. Szeretném figyelmeztetni Önöket arra, hogy az elmúlt 40 évben az el nem készült műsorok voltak azok, amelyek le ginkább figyelemre méltóak voltak. Hadd mondjak csak három adatot! Az egyik nyilatkozatomat – nem dicsekvésképpen mondom – Aczél úr vetette ki a rádióból, és utána nem tudott a dologról sem a főosztályvezető, sem a Rádió elnöke. Aczél úr személyesen telefo nált le, hogy vegyék ki, mert akkor Cservenkáné érdekeit sértette egy színházi akció. A következő kérdésben soha nem tudott a Rádió elnöke, nem tudott a felelős vezető arról, amit egy telefon el tudott intézni, hogy fényt kapjon egy nyilatkozat, amelyet an nak idején adtam a színházi alkotóközösségbe. Nagyon változatos módja volt az el nem készült és be nem mutatott anyagoknak. Ezen nem segít az, hogyha a már elkészült anyagokat vizsgáljuk. Még egyszer: én nem tételezek fel senkiről semmi rosszat. Én tudom, hogy nagyon kevés esetben fog letelefonálni akár egy újság szerkesztősége, akár egy államtitkár. Én tudom, hogy nagyon kevés számú olyan alkalom lesz, amikor a Televízióba vagy a Rádióba fog bárki telefonálni, akár államtitkár, akár osztályvezető,
