Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 18. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A pártatlan tájékoztatás bizottságáról és a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rádió és Magyar Távirati Iroda) vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslat megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - BOSSÁNYI KATALIN (MSZP)
757 gondolom, hogy a Magyar Hírlap e tekintetben jól alkalmazta a pártatlanság elvét! (Felkiáltás: Pfúj! – Derültség.) Te gnap figyelmesen hallgattam Haraszti Miklós és Kulin Ferenc képviselőtársaim érveit, elolvastam mind a kettőjük javaslatát, és arra gondoltam, hogy bár eltérő módszerekkel és eltérő hatáskörrel, de voltaképpen mind a kettőjüknek ugyanaz a célja, és ez a cé l nagyon profánul fogalmazva nem más, mint hogy saját pártjuk vonzáskörét, befolyását a sajtóban erősítsék. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezt a törekvést én teljesen természetesnek tartom, és most csupán utalásszerűen szeretném jelezni azt, hogy az általunk is – és az "általunk" alatt most a tisztelt Ház valamennyi pártját értem – irányadónak tekintett nyugateurópai polgári demokráciákban milyen a sajtó, a hatalom, adott esetben a kormány és az ellenzék viszonya. Tekintsünk el most,Tisztelt Ház, a bulvársaj tó értelmezésétől, mozgásterétől, és összpontosítsunk arra, amiről tulajdonképpen szó van; a közszolgálati médiákra és azokra a pártatlan, objektív, mértékadó médiumokra, amikről én beszélni szeretnék. Ugyanis, ha megnézzük a Le Mondeot, a Timesot, vagy adott esetben a Frankfurter Allgemeine Zeitungot, akkor látjuk, hogy ezek a nagy médiumok nem egyegy párt, egyegy kormányzat, egy kurzus szócsövei, hanem objektív hangvételükkel, mértékadó informáltságukkal próbálják egyegy nagyobb, tágabb értékrendszer irányába orientálni a közvéleményt, és a közvélemény elfogadja ezt és ezért tartja őket mértékadónak. Ezekben az országokban többnyire nincsenek pártlapok, nincsenek kormánylapok. A kormány – a mindenkori kormány – nem arra törekszik, hogy irányítsa, elle nőrizze a sajtót, hanem hogy minél jobban ellássa információval, érvekkel és meggyőzze és így növelje befolyását. Azt is tapasztalni lehet, hogy egy sajátos vetélkedés alakul ki a kormányzat és a mindenkori ellenzék között azért, hogy hogyan tudják jobban befolyásuk alá vonni ezeket a médiumokat. Mint említettem, én ezt teljesen természetesnek tartom, de szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ez a vetélkedés egy olyan demokratikus közegben zajlik, amikor a sajtó, a tömegkommunikáció önálló hatalmi ágként mű ködik, és ezt tiszteletben tartják. Rátérve a hazai helyzetre: nekem egy kicsit rossz érzésem van, tisztelt Ház a következők miatt. Én úgy tapasztalom, hogy ameddig a sajtószabadságról, mint elvről kell beszélnünk, deklarálnunk, addig ebben minden politika i erő Magyarországon egyetért – és abban a pillanatban, amikor a sajtó komolyan veszi azt, hogy Magyarországon demokrácia van, és megpróbál élni a mozgásterével – teljesen egyetértek egyébként Beke Katával: még nem teljesen jól, nagyon sok hibával, nagyon sok esetlegességgel, ebben vannak személyes okok is és benne van a helyzet bonyolultsága is, tehát abban a pillanatban, ahogy próbál élni a sajtószabadsággal, ezt rögtön korlátozni kívánják. Én úgy tapasztaltam – az elmúlt napok eseményeit figyelve – , hogy három szinten észlelheti a tömegkommunikáció ezt a korlátozást. Az egyik szint az, amit én nem tudok másnak minősíteni, mint méltatlan eszköznek, és itt szeretnék célozni arra a röplapra, amely az elmúlt napokban itt a Tisztelt Házban is kezünkbe akadt – amit a sajtó is megírt – , és amely bojkottra szólított fel az újságírás ellen en bloc azért, mert úgy általánosságban bírálja a kormányt. Szeretném mondani, hogy én egyáltalában nem feltételezem, hogy egy ilyen kezdeményezés mögött a kormánypártok állnának , vagy egy ilyen kezdeményezés mögé állnának. Az egészet tulajdonképpen egy rossz viccnek tartom, de azt szeretném mondani, hogy ez egy nagyon rossz vicc, és szeretném felhívni tisztelt Képviselőtársaim figyelmét arra, hogy akik ma Magyarországon azzal fen yegetőznek, hogy itt elszabadul a sajtó és valamiféle sajtódiktatúra lesz, azok talán emlékezzenek egy ugyancsak mértékadónak számító polgári politikus nagyon bölcs szavaira – Churchillre gondolok – , aki azt mondta, hogy a demokráciára nézve még mindig job b, hogyha a politikusok félnek a sajtótól, mintha a sajtó fél a politikától! (Taps.)