Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 18. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A pártatlan tájékoztatás bizottságáról és a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rádió és Magyar Távirati Iroda) vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslat megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - BOSSÁNYI KATALIN (MSZP)
758 A korlátozás másik vonulatát abban az általános és voltaképpen megfoghatatlan kritikában érzékelem, amely az utóbbi időben mind a Parlamentben megfogalmazódik a sajtóval s zemben, mind a Kormány részéről megfogalmazódik a sajtóval szemben, mind voltaképpen a közvéleményben is megfogalmazódik. Én úgy érzékeltem, hogy ez a nem személyre szabott kritika – nem egy konkrét cikk, írásmű, televíziós műsor, rádiós műsor bírálata, ha nem a sajtó általánosságban történő elmarasztalása – nagyfokú bizonytalanságot vált ki szakmánk képviselőiből. Okunk van rá, Tisztelt Ház! Ugyanis nincs igazán távol az az idő, amikor az első számú bűnbak ebben az országban a sajtó volt. Én nagyon jól emlé kszem arra az időszakra, amikor ha Magyarországon egy rossz intézkedést hozott a kormány, s az embereknek rossz volt a hangulata, akkor ezért kizárólagosan a sajtó volt felelős, mert megírta! Ismételten szeretném jelezni, hogy én nem kívánom idealizálni a sajtó jelenlegi állapotait, magam is érzékelem hibáinkat, szeretnénk rajta túllenni, tanuljuk a demokráciát. Tehát tudom, hogy ahogy a sajtó ma működik, ahogy a tömegkommunikáció ma működik, az tele van esetlegességgel, felemássággal, de tele van jószándék kal is – Tisztelt Ház – , és nagyon szeretném, ha ezt elfogadnák És most úgy gondolom, hogy amikor a képviselők, amikor a Kormány, amikor a különböző erők állandó kritikával ítélik meg azt, amit a különböző újságokban olvasnak, a rádióban, televízióban hall anak, akkor voltaképpen önmagukkal elégedetlenek, hiszen a sajtó minden visszássága ellenére tükör, és amikor a tükör nem azt tükrözi vissza, amit látni szeretnénk, akkor nem a tükörre kell haragudni, hanem talán változtatni a politikai mozgásokon is! (Tap s a baloldalon) A harmadik terület, ahol én úgy érzékelem – lehet egyébként, hogy rosszul érzékelem, és a legboldogabb én lennék, hogyha erről meg tudnának győzni, hogy a harmadik terület, ahol a sajtóval kapcsolatban korlátozásokkal szeretnének élni, az a kormányzat részéről történik. Tapasztalni centralizációs lépéseket a sajtó irányításában, ellenőrzésében, és most úgy tűnik számomra, hogy ugyanez következne be a közszolgálati médiák esetében is. Tisztelt Ház!Én úgy gondolom, hogy ebből a közvetlen ellen őrzésből a sajtó nem kér. Szeretném elmondani, hogy nem a jelenlegi kormánnyal szembeni bizalmatlanság fogalmazódik meg ebben az ellenérzésben. Bárki lenne kormányon és engedjék meg, hogy ezt így pontosan fogalmazzam meg, tehát adott esetben egy nagyobb ko alíció lenne és az SZDSZ is ott lenne a kormány soraiban, vagy netalántán előállna az a helyzet, hogy az MSZP lenne a kormányon nekem és nagyon sok szakmatársamnak ugyancsak az volna a véleménye, hogy nem szeretnénk egy egypárti irányítás helyett most egy többpárti adott hatalmi irányítás alá kerülni. Önök joggal kérdezhetik: akkor mit szeretne a sajtó? Nagyon röviden. Először is azt szeretnénk, hogy pontos információkat kapjunk, hogy pontosan informálhassunk. Másodsorban azt szeretnénk, hogyha a bírálatok – az okos, jogos bírálatok – , azok konkrétak lennének. Harmadsorban úgy gondoljuk – és erre Beke Kata ugyancsak utalt, én egy picikét másként értékelem, dehát én belülről láttam ezeket a folyamatokat – , hogy a sajtó azért bizonyította az elmúlt másfél évbe n, hogy partnere volt a demokratikus átalakulásnak, és ezért joggal remélhetné, hogy Önök bíznak benne. Nagyon nyers megfogalmazásban: én úgy gondolom, hogy a szakmának, az újságírótársadalomnak elege volt a különböző irányításból, ellenőrzésből, felügyel etekből, és legszívesebben azt a kontrollt fogadnánk el, de azt nagyon komolyan, amit úgy nevezünk, hogy szakmai önkontroll, morális felelősségvállalás és a közvélemény álláspontja. Na most én tudom, hogy ez rendkívül ideális kép, amit felvázoltam, és tisz tában vagyok azzal, hogy jelenleg még Magyarországon nem ilyen fejlett a demokrácia. Én azt remélem, hogy ahhoz, hogy a demokrácia fejlődni tudjon, a szakmám is hozzá tud járulni. Éppen ezért tisztában vagyok azzal, hogy jelen szituációban a pártatlansági bizottság kérdésében is kompromisszumra kell jutni.
