Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 18. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - Az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
735 A módosító indítványok mindegyikére úgy is külön ki kell térnem a szavazás előtt, de itt inkább két oldalon indult meg a támadás. Az egyik a 171es számú módosító indítvánnyal, a bírói úttal kapcsolatban. A másik pedig a 3. §sal kapcsolatban. Kezdem a nehezebbel, a 171es számú módosító indítvánnyal, a bírói úttal kapcsolatban. Márcsak azért is, mert a költségvetési bizottság ülésén az előterjesztő az igazságügyi kormányzat álláspontját a szakmai képzettség megkérdőjel ezésével megdöbbentőnek nevezte. Ha csak az én szakmai képzettségemet kifogásolta, azt elviselem, de a kormányzat szakmai képzettségének kifogásolása tekintetében kénytelen vagyok az itt ülő jogász és nem jogász képviselőtársaimat egy kicsit megdöbbenteni a Kormány álláspontjának rövid, de egy kicsit részletesebb ismertetésével. Ugyanis az egy tisztelereméltó dolog, ha a demokrácia égboltján a bíróságot tekintjük az alkotmánybiztosíték fénylő csillagának. Még az is jó, ha tündérkirálynőnek tekintjük, aki mi ndent orvosolni fog. De ne akarjunk rá olyan feladatot hárítani, ami nem a feladata. Ugyanis a bírói út igénybevételét részben azzal indokolják, hogy benne volt a régi törvényben. Hát akkor miért nincs benne most? Azért, mert a régiben benne volt, még nem biztos, hogy jó volt, és a bírói út igénybevétele ott alkotmánybiztosítékot jelentett. Dr. Török Ferenc képviselőtársam azt mondta: mi van, a kormánynak nincs bizalma a bíróságban, nem bízik a bíróság szakértelmében? Vagy pedig lassúnak tartja a bírói munk át? Nem. Bízik a független magyar bíróságban, a szakértelmében is, a gyorsaságában is, mármint a relatív gyorsaságában. De nem kívánja olyan feladattal megterhelni, ami nem tartozik bírói hatáskörbe. Hadd mondjam el, hogy miért nem tartozik bírói hatáskörb e. Pertechnikailag kétféle per lehet, vagy egy államigazgatási határozat megtámadása, vagy egy szerződéskötés kikényszerítése. A bíróság jogsértést orvosol, törvénysértést orvosol. A Ptk. 5. szakaszos perben, tehát a tiltó rendelkezés hatályon kívül helyez ése, tehát ha államigazgatási pernek fogom fel, van egy széles körű bírói gyakorlat, hogy szerződési nyilatkozat, sőt még szerződésmódosító nyilatkozat sem bírói ítélettel nem kényszeríthető ki. A szerződés létrehozásával kapcsolatban. Előszerződés esetén létrehozható a szerződés bírói ítélettel. A Ptk. 206. szakasza alapján, ahol gazdasági társaságok szerződéskötési kényszere áll fenn, és nem köt szerződést, ott létrehozható. De adott esetben lényegében a bíróságtól nem egy jogsérelem, törvénysértés orvosl ását kérnék, hanem egy gazdasági döntés meghozatalát kérnék. Tehát egy olyan gazdasági döntés meghozatalát, amiért a Kormány a felelős. Tehát a Kormánytól független magyar bíróság által meghozott gazdasági döntésért a Kormány viselné a felelősséget. Egyébk ént Remport Katalin már hivatkozott rá a felszólalásában, hogy a költségvetési bizottság ülésén jelen volt a Legfelsőbb Bíróság kiküldöttje is, aki azt mondta, a bíróság feladat- és hatáskörébe nem tartozik gazdasági döntések meghozatala. Ez pedig egyértel műen és nyilvánvalóan gazdasági döntésnek a meghozatala lenne. Milyen biztosítékai vannak? A Kormány – az idézett cikkel szemben – nem a felügyelete alá vonja a Vagyonügynökséget, hanem az irányítása alá. Milyen törvényi garanciái vannak – bírói út nélkül is – az Országgyűlést megillető felügyeletnek és döntési jognak? A módosított rendelet nem érinti a 34.§ (3) bekezdése szerint azt a rendelkezést, hogy az Országgyűlés hoz határozatot a vagyonpolitikai irányelvek tekintetében, és az ügyvezető igazgató a Va gyonügynökséget a vagyonpolitikai irányelvek keretei között vezeti. Tehát az Országgyűlés által meghozott vagyonpolitikai irányelvek keretei között tudja csak a Vagyonügynökséget vezetni. A módosított 19.§ szerint – a módosított indítvány elfogadásával – a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslattal egyidejű beszámolási kötelezettség terheli a kormányt. Itt van tehát a második biztosíték: az Országgyűlésnek szóló beszámolási kötelezettség. A harmadik egyértelmű biztosíték pedig – nem ellenezzük, s őt támogatjuk azt a módosító indítványt – , hogy a Vagyonügynökség
