Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 17. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról és a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rádió, és Magyar Távirati Iroda) vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Vörös Vince): - KULIN FERENC, DR. a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottság elnöke:
726 Ennyit szerettem volna mondani elöljáróban. Önök előtt fekszik a bizottság tervezete. Minthogy módosító indítványok érkeztek hozzá, ezért nyilván azokra válaszolva módomban áll majd azokat a pontokat megvédelmezni, amelyeket ezek a módosító indítványok éri ntenek. Ezért azzal ajánlom a figyelmükbe ezt a törvényjavaslatot, hogy ezzel tulajdonképpen koronát tehetnek annak a műnek a tetejébe, amelyet – valljuk be! – nem a pártok, nem is a pártállam önfelszámoló képessége, hanem maguk az újságírók vívtak; annak a harcnak, amely a pártállami elnyomás ellen magukban az újságokban, a médiákban megindult, és amelyet úgy kell befejeznünk, hogy a maradék, de típusában pártállami jellegű félelmektől, a pártállam idején keletkezett típusú félelmektől megszabadíthassuk ez t a tiszteletre méltó szakmát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Haraszti Miklós képviselőtársam ismertetését. Szólásra következik Kulin Ferenc, a kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió- és sajtóbizott ság elnöke. Átadom a szót. Dr. Kulin Ferenc, a kultrális, oktatási, tudományos, sport, televízió- és sajtóbizottság elnöke KULIN FERENC, DR. a kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió- és sajtóbizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képvi selőtársak! Kedves Barátaim! Tökéletesen egyetértek – egyetértünk, hiszen a kulturális bizottság tagjai nevében mondom – Haraszti Miklós képviselőtársunkkal abban, hogy végképp meg kell szűnnie annak az állapotnak, amikor a tömegtájékoztatási eszközök inté zményes politikai befolyás alatt állnak, pártok próbálják érvényesíteni a hatalmukat, a befolyásukat ezekben az intézményekben. Egyetértünk abban, hogy fel kell állnia egy olyan bizottságnak, amely biztosítékokat nyújt működésében a pártatlan tájékoztatásn ak, vagyis az alapkérdésekben a bizottság többségi véleménye és Haraszti Miklós előterjesztése között nincsen különbség. Amikor mérlegeltük Haraszti Miklós előterjesztésének pontjait, akkor két alapelvet kellett érvényesítenünk, ugyanazt a két alapelvet, a melyet természetesen maga Haraszti Miklós is megpróbált egyensúlyba hozni az előterjesztésében. A sajtószabadság elvének és a pártatlanság elvének az érdekeiről van itt szó. Hogy néhány helyen az előterjesztés pontjait megváltoztattuk, annak az az oka, hog y mi nem láttuk biztosítva az előterjesztésben sem a sajtószabadság elvének, sem a pártatlanság elvének a kellő mértékű érvényesülését. Hogy miről van szó, azt pontról pontra ismertetném: Az előterjesztés 2. §ának a szövegét olvasom: "A Pártatlan Tájékozt atás Bizottsága a Kormány mellett működő testület, amely a közszolgálati média politikai pártatlanságát és objektivitását, valamint a közszolgálat médián belüli újságírói véleménynyilvánítás szabadságát érintő panaszokkal foglalkozik." Amint Önök a 257es számú iraton látják, a módosításban elmarad a mondatnak a második fele, vagyis elmarad az, hogy a PTBnek feladata volna a közszolgálati médián belüli újságírói véleménynyilvánítás szabadságát érintő panaszokkal foglalkozni. Miért hagytuk el? Azért, mert ú gy ítéljük, hogy a – reméljük – közeljövőben meghozandó sajtótörvény kellő garanciákat fog adni a tekintetben, hogy egy intézményen belül, egy műhelyen belül érvényesüljenek a véleménynyilvánítást biztosító jogok, másfelől azért döntöttünk így, mert a párt atlan tájékoztatás gyakorlatát nem pusztán egy bizottság felállításával véljük elérhetőnek, megvalósíthatónak, hanem egy olyan elnök kinevezésével is, aki élvezi a parlamenti pártok bizalmát, a Kormány bizalmát, az ellenzék bizalmát, következésképpen ha mi egy Pártatlan Tájékoztatás Bizottságának olyan hatáskört adnánk, amely nap mint nap beleszólhatna egy tájékoztatási intézmény belső életébe, vitathatná, bírálhatná az ott felmerülő panaszokat a munkatársaknak a szerkesztők iránt, a szerkesztőknek a főszer kesztők ellen benyújtott panaszait, akkor ezzel tulajdonképpen a sajtószabadság elve ellen vétenénk. Mi megelégszünk azzal, hogy ez a bizottság magukat a műsorokat ítélje meg, ezekről mondjon véleményt, és miután kialakította a véleményét, abban bízunk, ho gy az időszakonként nyilvánosságra hozott vélemény megfelelő módon hatni fog a műhelyek vezetőire. Ők meg fogják
