Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 16. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - BALOGH GÁBOR jegyző: - ELNÖK (Vörös Vince): - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
647 fogunk. Már most szeretném bejelenteni, hogy a magam részéről – Szatmár népével, Szatmár népének az akaratával egybehangzóan – szeretném, ha Fehérgyarmat székhellyel visszaállítanák SzatmárBereg vármegyét. Lesznek további észrevételeim is. Azokat majd a részletes vitában szeretném elmondani. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Megköszönöm Kávássy képviselőtársam felszólalását. Mielőtt tová bb folytatnók a vitát, megkérem Balogh Gábor jegyzőt, olvassa fel a következő hat felszólaló nevét. BALOGH GÁBOR jegyző: József Fábián (MDF) Gulyás József (SZDSZ) Olásh Sándor (FKgP) dr. Wekler Ferenc (SZDSZ) G. Nagyné, dr. Maczó Ágnes (MDF) dr. Rott Nánd or (KDNP) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Soron következik Ráday Mihály képviselőtársam a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót. Felszólaló: Ráday Mihály (SZDSZ) RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Elnök Úr! Megijedtem, hogy kimaradok. Elnézést kérek, ha e lcsuklik a hangom. Ez nem a meghatottságtól van, hanem a náthától, amelyet kizárólag ezen az oldalon terjesztek, nem megyek át vele a másik oldalra. (Taps az MDF soraiban.) Fiumét nem kell kormányozni.Nem kell ellenkormányzatot csinálni, mint hallottuk, de azért nem baj, hogy ott van Fiume címere az elnök feje felett. Nem bánom, és azt sem, hogy ezek a királyok nem regnálnak ebben az országban, akiknek a címerei ott láthatók – de a címerek megvannak. Nem akarom epésen hozzátenni, de szerintem a Ház 10%a tu dja azt a hat címert felsorolni, amely ott van; de a lényeg az, hogy megvan, lefestették, újrafestették, ez néhány ecsetvonás, egy kis aranylamella és színes festékek kérdése. Sokkal nagyobb kárt lehet mással okozni. Papp Sándor azt mondta, hogy volt egy k is hatású beszéde valaha. Nekem is volt egy kis hatású beszédem valamikor, a legelső, a szűzbeszédem, amikor arról beszéltem, hogy előttünk az önkormányzatok problémája, és ez a probléma magával fogja hozni az épített és a természeti dolgok pusztulásának a problémáját, ha nem figyelünk oda. Ezért arra kérem a tisztelt Házat, hogy erre a kérdésre – mert nagyon halaványan van érintve a törvényjavaslatban – figyeljen oda. Nem vagyok a nagy felolvasók egyike, de most valamit felolvasok. Ez így szól: "Míg más ne mzetek múltjuk mindazon ereklyéit, amelyek egykori műveltségük és fényük felől tanúságot tesznek, nagy gonddal megőrzik, megújítják, hű és díszes rajzmunkákban a művelt világban közlik, addig mi – hidegen régi dicsőségünk és annak emlékei iránt – azokat is , amelyeket az elmúlt századok viharai megkíméltek, lelketlenül észre sem vesszük, és legjobb esetben az idő pusztító foga ellen semmit sem téve, zsákmányul engedjük, vagy magunk elveszejtjük, a romokat széthányatjuk, hogy új házaink néhány kővel olcsóbban épüljenek fel. A falfestményeket bemeszeljük, hogy azok vagy vallási nézeteinket ne botránkoztassák meg, vagy tarkább képeknek adjanak helyet. Síremlékeket elpusztítunk stb." Az 1848as magyar forradalom és szabadságharc kitörése előtt egy évvel, 1847ben született a Tudományos Akadémia. A helyzet azóta sem változott. Ez a kis idézet olvasható a 201es szám alatt beadott módosító indítványom végén mint indoklás; mert úgy érzem, hogy oda kell figyelnünk arra, hogy mi történik, és ha az önkormányzati törvény be nem kerül be néhány korlátozó passzus e tárgykörben, akkor komoly károk érhetik az országot: a helyi érdekek felülemelkedhetnek az ország önbecsülő, nemzetbecsülő, múltbecsülő értékein.
