Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 16. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - GREZSA FERENC, DR. (MDF)
612 hogy amit most mondok, kisgazda képviselőtársaim tetszését kiválthatja – , teh át arra is alkalmat adhatna ez, hogy Szent István ünnepéig a földtörvény is elfogadásra kerüljön. (Taps.) Történelmi tette lenne ennek a Parlamentnek, ha augusztus 20ra prezentálni tudná a helyi közösségeket, a szabadság kis köreit rehabilitáló önkormányz ati törvényt és a parasztságot rehabilitáló földtörvényt. A második számú politikai döntés, amelyre szükség van, szükség lehet – megítélésem szerint a politikai döntés az önkormányzati törvényjavaslat kapcsán a központosítás versus hatalommegosztás kérdésé ben. Nyilvánvaló, hogy van bizonyos filozófiai vagy akár gyakorlati antagonizmus a helyi hatalom és a központi hatalom között. Szerintem az ellenzék idealizálja, illetve abszolutizálja a helyi hatalmat. Ezen elv szerint aggályos, hogy 3200 miniköztársaság gá hullhat szét az ország. A részek összege pedig ez esetben nem felel meg az egésznek, amely mint ország, mint nemzet minőségileg más kategória nemcsak értékminőségben, de dimenzionálisan is. A központosítástól való félelem részben a tanácsrendszer tapasz talataiból ered, de a tanácsrendszerben nemcsak vertikális irányú függőség volt, de horizontális is: a helyi kommunista párttól való függőség. Másrészt a tanácstagokat nem szabadon választották. A szabad önkormányzati választások és a horizontális, párttól való függés megszűnésének ténye önmagában jelentősen csökkenti bármilyen központisítás veszélyét, és akkor itt még nem is hivatkozom mindazokra a garanciákra, garanciális elemekre, amelyek a helyi önkormányzati ügyekben kizárólagos illetékességi körrel ru házzák fel a képviselő testületet. Noha ez mint garanciális elem szerepel az eredeti törvényjavaslatban is, tulajdonképpen érdemes lehet ezt a szövegben – ha kell – még inkább érzékeltetni. Európai államokban kivétel nélkül a központi hatalomnak igen erős befolyása van egyébként az önkormányzatokra, valóban nagyobb, mint amely az itteni törvénytervezetben szerepel, illetve véleményem szerint nem szerepel, például a prefektus, tartományi elnök, tartományi kormányzó révén. Belgiumban községi ingatlan elidegen ítéséhez királyi engedélyre van szükség. A tartományi tanács hagyja jóvá például az adott községekben a parkolási díjakat. Ausztriában a községeknek nincs jogalkotási joga. Bizonyos központosításra utal, hogy Svédországban 1951ben 2498 helyi önkormányzat volt, 1983ra ebből 278 lett. Azokat, amelyek nem akartak társulni, a Parlament egyszerűen összevonta. Franciaországban a prefektus hatáskört vonhat el a polgármestertől. Ettől ezek még demokratikus országok, és hangsúlyozni szeretném, hogy mindezek a jogo sítványok jelzésszerűen sincsenek benne a Kormány által benyújtott törvényjavaslatban. Teljes mértékben igaz, hogy az emberi problémamegoldás tekintetében legnagyobb kapacitása a spontán szerveződő kis közösségeknek van. E tény alapjául szolgálhat minden i ntézménykritikának és decentralizációnak, ugyanakkor éppúgy tény, hogy a múlt század derekától e spontán támogató rendszer világszerte erős sorvadásnak indult, indokolva intézmények szervezését, fenntartását, illetve bizonyos mértékű összevonását. A kérdés re, hogy 45, de inkább 60 év diktatúra után mennyire tudnak megállni kizárólag saját lábukon a magyar helyi közösségek, adható altruista és idealista válasz, kell is, hogy adjunk ilyen válaszokat, de realista feleletére is szükség van! Bár a helyi közösség ek és tagjaik mindenképpen és teljes mértékben felnőttek és autonómok, tagadhatóe, hogy a paternalizmus nemcsak atyákat teremt, de bizonyos mértékben infantilizál is! A hatalommegosztást tekintve, a Kormány javaslata megítélésem szerint kiegyensúlyozott é s realisztikus. Harmadik pontként pedig politikai döntést igényel, hogy a pártok ne saját esélyeik szemüvegén keresztül tekintsenek az önkormányzati törvényre, illetőleg az őszi helyhatósági választásokra. A javaslat értékelé sekor el kellene vonatkoztatni attól, hogy az ellenzék elsöprő kormánypárti helyhatósági többség rémével riogatja önmagát, másfelől a kormánypártokban is él félelem a
