Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 16. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - GREZSA FERENC, DR. (MDF)
611 De elhangzott a barkácsmunka minősítés is, utalásként az eredeti javaslattal való gyakori szövegszerű átfedésekre, nota bene csak van valami átemelhető érték a Kormány munkájában is. Továbbmazsolázva a szakvélemény sarkítottabb, így a laikusoknak is érthető kitételeiből említeném a jogi katasz trófa kifejezést, tekintettel olyan előforduló terminus technicusokra, amelyek már töröltettek az alkotmányból. Jogi értelemben bizony katasztrófát jelenthetnek azok a bekezdések is, melyek ütközni látszanak a hatályos Alkotmánnyal. Végül pedig az SZDSZ ja vaslatában komikusnak hat, amikor olyan paragrafusokra és bekezdésekre történik utalás, amelyek a szövegben elő sem fordulnak, legalábbis az elemzés anyagát jelentő 208as számú szövegben nem. Aligha képzelhető el tehát olyan önkormányzati törvényjavaslat, amelyről bizonyos beállítódással ne lehetne sok rosszat elmondani. Lehet, hogyha a hibakeresést az értékkeresés gesztusa váltaná fel, előbbre jutnánk a Kormány javaslatának tárgyalásában, persze a hibákat sem lehet figyelmen kívül hagyni. Jogászkodás alat t olyan típusú jogi kifejtést értek, amely legalábbis számomra úgy tűnik, figyelmen kívül hagyja az emberi tényezőt. Ezt éreztem ki dr. Kövér László képviselőtársam szavaiból, aki a törvénytervezet kritikájában ezt mondotta: "Az emberben meglévő tulajdonsá gok – ha mégoly magasztosak is egy jogász számára semmiképpen nem tekinthetők garanciának. A jogász számára csak a jogszabályi, intézményi biztosítékok a lényegesek, csak azok léteznek." Tudom, hogy mindez a törvényalkotás kapcsán hangzott el, ám ezzel sze mben is állítom, hogy bármely jogszabály garanciája csakis és kizárólag az emberi tényező lehet. Ennek messzemenő figyelembevétele mellesleg abból a tudományos szemléletmódból is adódik, amely a jogászi szakmát az úgynevezett humán szolgáltatások rendszeré ben értelmezi. Az értékkeresés kívánalma után az önkormányzati törvény általános vitájához második javaslatom tehát, hogy igyekezzünk figyelembe venni az emberi tényezőt, ami itt és most számunkra a magyar valóságot jelenti. A harmadik: a "mintha"szakmais ág veszélye. Az az előadás és előadásmód, amely egy szigorlaton, egy disszertációban szakmaiságra utalhat, "mintha"szakmaiságként hathat például egy plenáris ülésen. Megítélésem szerint képviselőként egyik legfontosabb feladatunk, hogy a szakértők és a bi zottságok által kínált alternatívákat politikai kontextusban értelmezzük, azaz politikai döntést hozzunk. Javaslom tehát, hogy a törvényjavaslat általános vitájában fokozott gondot fordítsunk a politikai megítélésekre, a "van" és a "lehet", illetve ezek kö lcsönhatásának becslésére és mérlegelésére. Ennek hangsúlyozásával persze nem kívánom tagadni a jogászi szakmaiság jelentőségét. Arra azért utalnék, hogy miközben az elmúlt hetekben, hónapokban oly sok kitűnő jogászt ismerhettünk meg itt a padsorokban, mil y kevés kitűnő politikusra figyelhettünk fel! Bizonyos vagyok abban, hogy értékkereséssel, a mai magyar valóságból kiindulva, politikai mérlegeléssel jó és gyors döntést tudunk hozni az önkormányzatokról. Véleményem szerint három alapvető politikai döntésr e van most szükség. Egy: véglegesen el kell köteleznünk magunkat a szeptember végi önkormányzati választások iránt. Bizonyára nem szükséges indokolnom a tanácsrendszer tarthatatlanságát. A tengernyi érvből csak egy emlékképet villantanék fel. Március 15én választókerületem egyik falujában az ünnepi műsort a vörös nyakkendőbe öltöztetett kisiskolások a "Sej, a mi lobogónkat fényes szellők stb." című dallal zárták. Igaz, hogy ez márciusban történt, de ha szeptemberben nem önkormányzati választásokat tartunk, abban a faluban november 7ét is így fogják ünnepelni. A törvény elfogadása és a választások megtartása melletti elköteleződést illető konkrét javaslatom: hogyha kell, a rendkívüli esetekben bevált diplomáciai eljárást kölcsönözve állítsuk meg az órákat! Ha kell, iktassunk újabb bizottsági és plenáris ülésalkalmakat a munkarendbe, akár hétvégén is. Ez nemcsak az önkormányzatok ügyét segítené elő, de arra is alkalmat adna – tudom,
