Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 10. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 9. napja - Az 1990. évi pénzügyi egyensúly javításáról szóló javaslatok vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
520 Mi a megvonásnak a következménye? Ennek a 2 milliárd forint megvonásnak közvetlen következménye, hogy százas nagyságrendben kell felbontani a már érvényes szerződéseket, tudniillik nincs már szabad pénz, érdemben valamennyi pénz le van kötve a különböző tá rcák által megkötött szerződések keretében. Tehát fel kell bontani kutatásfejlesztési szerződéseket, meg kell szüntetni és le kell állítani bizonyos kutatásokat. Ezen belül különösen problémát okoz, hogy valószínűleg áldozatul fog esni két speciálisan kie melt cél: a kisvállalatok alakítása és az exportfejlesztő műszaki fejlesztésnek a kérdése, amely célra a kormány másfél milliárd forintot szándékozott elkülöníteni. Magyarul: ez egy lehetetlen helyzetet fog teremteni. Ebben az esetben számos komoly fejlesz tést ennek érdekében le kell állítani. De ugyanez a probléma a 10 százalékos adókedvezménymegvonással is. Az előbb említett 30 és 50 százalék között mozgó állami támogatás esetén ez egy jelképes értékű volt szinte, hogy a magyar állam a saját kutatásfejl esztési tevékenységnél egy 10 százalékos adókedvezményt adott vállalatoknak. Ennek is a megvonása: miként lehet ezt másként értékelni, hogy még ezt a jelképes értéket is visszavonja, és tulajdonképpen azzal jelzi, hogy nem kíván ezekbe belemenni. Az indokl ása pedig különösen furcsa, hiszen azt mondja, hogy azért van ez így, mivel ezek a kutatások függetlenek attól, hogy sikeres, vagy sikertelene a fejlesztés eredménye. Márpedig természetes, azért vállal az állam kockázatot ezekben, mert lehetséges, hogy ez ek a kísérletek, kutatások netalántán negatív eredménnyel járnak. Ez a világon mindenütt magától értetődő, hogy ilyenkor a kockázatot az állam részben átvállalja magára. Ennek következtében ilyen mértékű jelzése annak, hogy az állam nem kíván hozzájárulni, vagy legalábbis szűkíteni kívánja a hozzájárulását; a magam részéről ezt nem tudom elfogadni, és ezért semmiképpen nem tudom támogatni. A másik terület, amelyet már érintett Tellér, illetve Békesi képviselőtársam, ez a 13as pont, amelyik azt mondja, hogy az állami tulajdon utáni osztalék mértékét 7 százalékponttal, vagyis 18 százalékról 25 százalékra kell emelni. Én azt hiszem, nem volt egészen világos, hogy mi is ez. Itt arról van szó, hogy miután már a 40 százalékos nyereségadót kifizették a vállalatok, amikor már túl vannak a világ legmagasabb színvonalú társadalombiztosítási hozzájárulásának a kifizetésén, és még egyében – lásd a beruházási áfának a kérdését – , ezek után, miután mindent leadóztak, a maradék tiszta nyereségnek az egynegyedét ezen kívül be kell fizetni. Kérem szépen, én beszéltem legalább nyolctíz vállalatvezetővel az utóbb időben. Mindegyik azt mondta, hogy már eddig sem volt érdemes nyereségre termelni. Ez egy abszolút ellenérdekeltséget teremtő, nyereségességet kiküszöbölő intézkedés, amelynek semmi értelme nincs. Ebben az esetben ugyanis ma már túlnyomórészt veszteséges, vagy minimálisan nyereséges vállalatokkal állunk szemben, amelyeknek nincs ilyen kötelezettsége. Tehát csak abból lehet fizetni, ami van, ennek következtében kizáróla g a nyereséges vállalatokat fogjuk sújtani ezzel az intézkedéssel. Azok mit fognak csinálni ezután? Már közölték is nagyjából. Minimalizálni fogják a nyereségüket: nem érdemes nekik a negyedét leadni a nyereségből, inkább kifizetik valamilyen formában; van nak lehetőségek, hogy bér formájában ezt kifizessék. Tehát nyereségnövelés helyett egy inflációs faktort építettünk be, ami bérnövekedést, ennek következtében áremeléseket fog okozni. A másik probléma, hogy hozzájárul, vagy ösztönöz a spontán privatizációr a. Pont afelé tendál, amit a kormánypártok olyan mértékben kritizáltak; hogy nem szabad a spontán privatizáció felé menni. Számos ilyen spontán privatizáció volt éppen ennek következtében, mert a nyereségellenes ösztönzési rendszer van jelen pillanatban. M indennek tekinthető ez, csak nem versenysemlegességnek. Ennyi bőrt már nem lehet a rókáról lehúzni. Valóban teljesen nyereségszegények lettek gyakorlatilag a magyar vállalatok, aligalig van valahol, ahol egyáltalában be tudják fizetni ezt a bizonyos 25 sz ázalékos osztalékot.
