Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 10. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 9. napja - Az 1990. évi pénzügyi egyensúly javításáról szóló javaslatok vitájának folytatása - HORVÁTH JÓZSEF, DR. jegyző: - ELNÖK (Vörös Vince): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KULIN SÁNDOR, DR. (MDF)
518 HORVÁTH JÓZSEF, DR. jegyző: Szünet után először dr. Kuli n Sándor a Magyar Demokrata Fórum részéről, majd Lotz Károly a Szabad Demokraták Szövetsége részéről következik. ELNÖK (Vörös Vince) : Képviselőtársaim! 16.15 órakor folytatjuk munkánkat. (Szünet: 15.49 órától 16.18 óráig. Az elnöki széket dr. Szűrös Máty ás foglalja el.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Kérem, foglaljanak helyet, folytatjuk a munkát. A Kormány költségvetési egyensúly javítására vonatkozó határozati javaslataival összefüggő általános vitát folytatjuk. Megadom a szót dr. Kulin Sándor képviselőnek, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. Felszólaló: Dr. Kulin Sándor (MDF) KULIN SÁNDOR, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A költségvetés egyensúlyát célzó előterjeszté s szociális ellentételezésével kapcsolatban szeretnék röviden szólni. Mondanivalóm tartalmi lényegével az MDFfrakció egyetért. Előljáróban szeretném elmondani Rabár miniszter úrnak – pillanatnyilag ugyan nincs itt – , hogy mélyen átérezzük, egyetértünk és osztjuk azt a felelősséget – mint képviselők – , melyet ő az IMFfel, a valutaalappal való folyamatos tárgyalásai során képvisel. Egy olyan kötelezettséget, melyet részben örökölt, részben vállalt az ország jövője érdekében. Ugyanakkor szeretném – és reméle m – , hogy hasonló empátiával kísérje azt a mondanivalómat, hogy nekünk is van egy ilyen kötelező szerződésünk, ez pedig minket a választóinkhoz köt. És ebben a kettős kötésben bizony komoly dilemmáink vannak. Komoly dilemmáink vannak úgy is, mint MDFképvi selőknek, akik programunk alapján családcentrikus beállítódásúak vagyunk és családvédelmi elkötelezettségünk van. Ebből az alapállásból nehezen tudjuk megérteni és elfogadni – az előterjesztővel ugyan egyetértésben – a kompenzáció mértékét, de ezen túlmenő en még nehezebben és kevésbé érthető a nyugdíjakra fordított 300 forintos kompenzáció és a családi pótlékokra fordított 100 forintos kompenzáció közötti differenciálás. Igaz ugyan, hogy a 100 forint az egy átlag 2400 forintos pótléknak ugyanolyan, körülbel ül 4 százaléka, mint egy 67 ezer forintos nyugdíjnak a 300 forint ugyancsak körülbelül olyan százaléka, mégis ebben a körben már talán nem annyira a százalékok, mint az abszolút számok azok, amelyek meghatározók. A téli fűtéssel, a háztartási energiával k apcsolatos többletkiadások már itt abszolút számban jelentkeznek. Ezért nagyon kérem és remélem, hogy valami alkutartalék van még az elképzelésekben. Találjon módot a miniszter úr és a Kormányzat arra, hogy ezt a nehéz dilemmát, lelkiismereti konfliktust feloldja bennünk, amikor majd szavazásra kerül a sor. Ennek kapcsán egy másik, ugyancsak súlyos szociálpolitikai helyzetre szeretném felhívni a figyelmet, és ez a házastársi pótlékoknak az ügye. Tudvalévő ugyanis, hogy bizonyos nyugdíjhatárig lehetséges há zastársi pótlékot folyósítani. Ezek együttes összege azonban messze alatta marad két személy létminimumának. Kérem ezért, hogy a közeljövőben – ha most nem ennek keretében is – , de a közeljövőben találjanak módot arra, hogy a házastársi pótlékkal növelt ny ugdíj összege két személy minimális megélhetésének alapját fedezze. Mégegyszer egy mondattal visszatérve arra, amit a nyugdíjak és a családi pótlékok összefüggéséről mondtam, ahol mondtam, hogy százalékosan azonos, de abszolút összegben nem elfogadható. A nyugdíj – ha nagyon szerény mértékben is – mégiscsak egy megélhetési alap. A családi pótlék azonban a megélhetési alap, tehát a gyermek fenntartási költségeinek egy igen kis
