Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 10. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 9. napja - Bejelentések: Dr. Horváth József jegyző - Interpellációk: - KÁDÁR IVÁN, DR. (SZDSZ): - ELNÖK (Vörös Vince): - RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter:
501 Dr. Kádár Iván SZDSZképviselő interpellálni kíván a pénzügyminiszterhez a kisvállalkozók helyzete tárgyában. Dr. Kádár Iván képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: Dr. Kád ár Iván (SZDSZ) – a pénzügyminiszterhez – a kisvállalkozók helyzete tárgyában KÁDÁR IVÁN, DR. (SZDSZ) : Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Minden hivatalos tényező kihangsúlyozza a vállalkozások döntő jelentőségét, de hogyan fest ez a gyakorlatban, példá ul a kisvállalkozóknál? És itt előljáróban szeretném megemlíteni, hogy nem csupán az a kisvállalkozó, aki 3040 alkalmazottal dolgozik, hanem a falusi szabómester, fűszeres, vízvezetékszerelő vagy villanyszerelő is. Márpedig az 1990re érvényes jövedelema dó és vállalkozói nyereségadó jogszabályai olyan közgazdasági környezetet teremtettek a vállalkozások területén, ami bizonyos határokon belül már gazdaságtalanná teheti a vállalkozókat. Az érvényes jogszabály bizonyos, számlával igazolt kiadásokat nem isme r el költségként, így például a beruházás költségeit. A beruházásokat – mind az építkezéseket, mind a gépbeszerzéseket – , de a cserére szoruló gépeket és berendezéseket sem vonhatják le a vállalkozók a bevételükből, hanem hosszú évek alatt amortizálhatják. Ez a több évre való költségeltolás jelentős adótöbblet befizetési kötelezettséget okoz. Az is eléggé ismert, hogy a vállalkozóktól rendkívül magas adóterheket vonnak el. Ez az ÁFA, vállalkozói nyereségadó, jövedelemadó, műszaki fejlesztési, szakmunkásképz ési hozájárulás. Mindezeket összevetve, az elvonás mértéke megközelítheti a nyereség 90 százalékát is. Hadd mondjak egy megtörtént példát: Svédországban amikor a nyereségadó elérte a 90 százalékot, Ingmar Bergman kivándorolt Svédországból. És most nem az i ngmar bergmanokról van szó, hanem kisemberekről. Természetesen a felszólalásom nem az adócsalásokat kívánja támogatni. Ezeket az az intézményrendszer idézi elő, amely nem megfelelő közgazdasági környezetet teremt a vállalkozások számára – mert higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, az emberek nem szeretnek csalni. Legfeljebb azért csalnak, mert nem látnak más kiutat. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban egy viccet mondjak. Kovács panaszkodik, hogy minden nap, amit bent tölt az üzletében, ráfizetéssel jár. Megkérdik tőle: miből él akkor. Abból, mondja, hogy vasárnap zárva tartok. (Derültség.) Én kíváncsi vagyok arra, ha valamelyik illetékes lakásában elromlik a villany, és nem kap villanyszerelőt, mert az beadta az iparát, akkor mit szól hozzá. Mindez tehát arra tendál, hogy a gyártók, amellett, hogy minden terméküket leszámlázzák, egyszerűen ráfizetésessé válnak. A nyugtaadási kötelezettséget illetően a szabályozásban nincsen szaktorsemlegesség sem. A nyugtaadás a szabályozatlan és kialakulatlan piac engedély nélküli résztvevőit nem érinti, így kimondottan csak az engedéllyel rendelkező egyéni vállalkozókra érvényes. A nyugtaadási kötelezettség bevezetésének mindenféleképpen legyen feltétele az új adórendszer bevezetése, mely az elvonás mértékét csökkentené, és a lehető legtágabb költségelszámolást ismerné el. Ezzel egyidőben biztosítani kell az adóvisszaélések következetes büntetését. Mellékesen hadd jegyezzek meg egy számot, amely hivatalos: az egy főre jutó személyi jövedelemadó Budapesten – a csecsemőket is beleszámítva – 15 700 forint évente. Ha a vidéket is beleszámítom, akkor 8800 forint. Ehhez nem kívánok semmiféle megjegyzést hozzáfűzni. (Zaj.) A fentiek alapján javaslatot teszek az 1989. évi XL. törvény 61. §a (4) bekezdésének hatályon k ívül helyezésére. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalról.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra Rabár Ferenc pénzügyminiszter válaszol. Átadom a szót. Dr. Rabár Ferenc pénzügyminiszter válaszadása RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter:
