Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 18. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HORVÁTH JÓZSEF, DR. jegyző: - ELNÖK (Szabad György): - SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
46 kell csodálkozni azon, hogyha egyszer a vagyonnak védelmet adunk, akkor a legnagyobb vagyonnak még nagyobb védelmet adunk?" Torgyán József képviselőtársam szavait a május 3 1ei ülésről csak azért idéztem ilyen hosszan, mert nekem nincs olyan megélt, mindennapos és hiteles kapcsolatom a termőfölddel, mint Torgyán Józsefnek. (Derültség és taps a bal oldalon.) És nézzék el nekem, hogy másnak az ékesszólásával dicsekszem! Szá ndékom csupán annyi, hogy meggyőzzem Önöket arról, hogy ilyen sorsdöntő kérdésben, a földkérdés szabályozásában a megfelelő törvényi szintre hozzuk a szabályokat. Hiszen milyen törvények tartoznak még a kétharmados törvények közé? A jogalkotás, lelkiismere ti szabadság, nemzetiségi törvény, sztrájktörvény, állampolgári törvény. Nem hiszem, hagy a föld sorsa - fontosságát tekintve -- ne lenne ezekkel egy sorban. Nem hiszem, hogy a föld jelenlegi kusza tulajdonviszonyainak hosszú távú, stabil, magántulajdonon alapuló rendezése érdekében ne hasonló szintű szabályozás lenne a megnyugtatóbb. Nem hiszem, hogy az ország jelentős politikai erőinek konszenzusos megegyezése nélkül nyugvópontra lehetne juttatni ezt az oly sok indulatot kiváltott kérdést. A megegyezés es élyét éppen az biztosítja, ha nem kormányonként változó folytonos újraszabályozásban gondolkodunk, hanem valami másban. Én nem vagyok földműves, bár a nagyszüleim középparasztok voltak, amíg lehettek, és tudom, hogy a föld szent dolog. A föld nem kampányké rdés. Az elmúlt rossz emlékű évtizedek során túl gyakran vált mégis azzá, és most az a veszély fenyeget, hogy most ismét erre a szintre süllyed. A föld kérdése körül kialakult szinte hisztérikus hangulat ebben a mostani helyzetben még fontosabbá teszi a ko nszenzusos megoldást és az általam javasolt módosítást. Jelenleg ugyanis egy átgondolatlan kampányjelszó és egy anakronisztikus ígéret nehezíti, hogy ezt a kérdést valóban azokra tekintettel lehessen megoldani, akik a föld megművelői. A magyar választók 90 %a olyan pártokra szavazott, amelyek ez utóbbiak érdekében és megkérdezésükkel kívánják alakítani a termőföld sorsát. Mindezt a modern, a mai tulajdonviszonyoknak megfelelő magántulajdonlás alapján. A pártok többsége ezt akarja. Javaslatom elfogadása ese tén nyugodt légkörben, higgadtan, a gazdasági, politikai, erkölcsi következményeket alaposan számba véve ülhetünk majd le egy, valóban az egész ország érdekeit érintő törvénykezéshez. A mostani légkör erre nem alkalmas. Egy gombnyomással azonban mégis azzá tehető. A szavazógomb lenyomásával. Ezzel a gombnyomással egy pillanat alatt megfordítható a kérdés eddigi perspektívája, múltba nézésből jövőbe tekintéssé változik. És hogy egy újságírót idézzek a közelmúlt sajtójából: "A múltra való állandó hivatkozás é s a természetellenes múltidézés helyett a Kormánynak minden erejével a jövő, a 90es évek európai integrációja érdekében kell dolgoznia. A nosztalgiázást bízza a sramlizenekarokra." Kedves képviselőtársaim! Felelősségünk, az ellenzéki és a kormánypártoké e bben a kérdésben csaknem azonos. Ne hagyjuk elszaladni a lehetőséget. Ne feledjük, 1990et írunk! A másik kérdés, amelyben szólni kívántam, szintén egy módosító indítványomat érinti, ez pedig a Habeas Corpus törvénnyel kapcsolatos. A múlt századi neves tör ténész, politikus Lord McClay szerint a Habeas Corpus törvénye a legszigorúbb zabla, amit a törvényhozás valaha is a zsarnokságra kényszerített. Háromszáz évvel az angliai példa után a most tárgyalt tervezet tesz ugyan egy halvány kísérletet ennek a polgár i szabadságjogok szempontjából garanciális jelentőségű klasszikus jognak az alkotmányi szintű szabályozására. A javaslat 37. szakasza kimondja: a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabado n kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani.
