Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 18. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - GERBOVITS JENŐ (FKgP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
39 nyilvánítani, hiszen korábban már sokszor kifejtettük alkotmányjogi álláspontunkat, miszer int mi azt tartjuk helyesnek, ha a köztársasági elnököt a Parlament választja meg. (Az MDFfrakcióból közbeszólás: Helyes!) Mégis úgy gondolom, hogy szükséges az ehhez kapcsolatos vitához egykét megjegyzést tennem. Ha felidézzük 1989 novemberét, amikor a Szabad Demokraták Szövetsége és a FlDESZ a népszavazási kampányt folytatta, akkor bizonyára emlékezhetünk arra, hogy nagyon sokan sokféle váddal illettek akkor bennünket. Amikor azok ellen védekeztünk, valójában nem azért tettük, mert ezek a vádak bennünke t értek, hanem, mert úgy gondoltuk, hogy azok a vádak, amelyek az akkori kampányunkkal szemben fogalmazódtak meg, valójában nem érintik a dolog lényegét és önmagukban a vádak súlytalanok. Elég nagy sajná lattal kell tapasztalnom, hogy ezek a típusú érvek most is előkerültek a Parlamentben, ugyanazokat a kifejezéseket hallhattuk mindegyik padsorból jószerével, amiket már akkor is megismerhettünk. Néhányat idézek: "mennyibe kerül a népszavazás", "egy hangos kisebbség próbálkozásáról van szó", "a nép kifárasztása fog megtörténni" és hogy "bizonyos emberek karriervágyáról van szó". Úgy gondolom, hogy ez lehet igaz, de ennek a vita lényegéhez semmi köze nincs. A magunk részéről éppen ezért ebbe a vitába többet n em is fogunk bocsátkozni, alapvető alkotmányjogi természetű és abban bízunk, hogy a mi alkotmányjogi érvelésünk mindenfajta - előbb idézett - "megtámogatás" nélkül is elég erős és biztos lábakon áll ahhoz, hogy a Parlament általi köztársaságielnökválasztá s mellett foglaljon állást. Ilyen segédeszközöket mi nem fogunk alkalmazni. Ezek után engedjék meg, hogy rátérjek mondandóm lényegére: a konstruktív bizalmatlansági indítvány problémájára. Három dologról fogok beszélni, röviden. Először a vitában felmerült újabb, megítélésem szerint nem helyénvaló történeti analógia, a spanyolországi Moncua Paktum miatt kell néhány szót ejtenem, amit Eörsi Mátyásnak fogok címezni. A második pontban szeretném röviden áttekinteni, hogy milyen érvek hozattak fel az általam bet erjesztett módosító indítvány ellen és az eredeti javaslat mellett - és azokat miért nem tartom kielégítőnek. Harmadrészt pedig szeretném kiemelni ennek a vitának egy új elemét, ami eddig is ismeretlen volt számomra, és azt gondolom, hogy ez vetette fel a bizottsági vita során a legnagyobb veszedelmet, ami a konstruktív bizalmatlansági indítványban rejlik. Bizonyára emlékeznek arra, hogy amikor az általános vitában szót kértem, akkor hangsúlyosan foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy milyen veszélyeket rejt magában, hogyha nem megfelelő történeti analógiákat próbálunk alkalmazni a mai helyzetre, milyen alkotmányjogi tévedésekhez vezethet az, ha a mai helyzethez nem passzoló, arra nem illő, történelmi előképekkel próbálunk érvelni a saját álláspontunk mellett. Akkor a weimari előképet megítélésem szerint sikerült tisztességesen végigvenni és megcáfolni, és ugyancsak - úgy vélem - sikerült kimutatni, hogy a spanyol alkotmányban található alkotmányjogi megoldás miért nem azonos, és miért a leglényegesebb pontján tér el az ide beterjesztett konstruktív bizalmatlansági indítvány jogintézménytől. Az általános vitában azonban előkerült egy újabb történeti analógia, amely a Moncua Paktumra vonatkozik, amelyet - bizonyára tudják 1977ben Franco bukása után kötöttek a s panyol Parlamentben. Úgy gondolom, hogy jó néhány érvet és tényt hozhatnék fel, amely azt igazolná, hogy a Moncua Paktum semmiféle rokonságot nem mutat az előttünk fekvő paktummal, amelyből aztán az alkotmánymódosítás következik. Csak néhányat fogok kiemel ni - talán ebben a körben ezek feleslegesek is, de a történelmi hitelesség kedvéért talán szükséges megtenni. A Moncua Paktum azért nem azonos az itt előttünk fekvő megállapodással, mert azt minden párt aláírta, mi több, még a szakszervezetek is. Azt gondo lom, ez alapvetően különböző attól, ami itt történt.
