Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 4. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 7. napja - A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
370 kifejezetten az indoklásban arról szólt, hogy a munkahelyi viszonyok, mint a korábbi tapasztalatok mutatják, nem befolyásolják az ilyen aláírásgyűjtés eredményét; szó szerint azt mondja, a munkahelyi függőségre való hivatkozás nem bizonyult valós félelemnek, és ehhez képest a törvényjavaslat szövegében úgy hangzott eredetileg, hogy nem gyűjthető aláírá s munkaidőben, a munkaviszonyból fakadó munkavégzési kötelezettség teljesítése közben stb. És voltaképpen számomra most a bizottsági vita során vált világossá, hogy ez egy megfontoltan elkészített szöveg: a munkahelyen munkaidőben az azt jelenti e szerint az értelmezés szerint, hogy a munkahelyen nem gyűjthető aláírás addig, ameddig a munkaidő tart, ezzel szemben gyűjthető, mihelyt a munkaidőnek vége. Tehát tulajdonképpen annak, amit itt a törvénymódosítási javaslat kivédeni igyekszik, nagyon is tág lehetős éget biztosítana az eredeti szövegezés, ezért maradt ki a munkaidőben szó a végleges javaslatból, és hát nekem is, és azt hiszem, hogy a bizottságban jelenlévőknek, valamennyiünknek, nagy örömünkre szolgált, hogy Kósáné Kovács Magda helyt adott ennek a vál toztatási javaslatnak, és a maga indítványát visszavonta. Nos, egy vitás kérdés maradt, amelynek azonban két része van. A Kósáné által benyújtott javaslat nem tartalmazott semmiféle szankciót, nekem pedig az volt a véleményem, és az a véleményem, hogy ninc s értelme olyan tiltásoknak, amelyeknek megszegése nem szankcionáltatik, hogyha valamit megtiltunk, akkor e tilalom megszegésének következménye kell hogy legyen, méghozzá részint olyan következménye, hogy érvényét veszítsék azok az aláírások, amelyeket ily en módon, e szabály megszegése révén gyűjtöttek, részint azonban úgy, hogy az a személy, aki azt a tilalmat megszegi, maga is büntetőjogi felelősséggel tartozzon. Ebben a bizottság egyetértett az álláspontommal, és hogy valamilyen szankció legyen rá, már a tilalom megszegésére, abban a bizottság véleménye egységes volt. Megoszlott azonban a bizottság álláspontja, és az én javaslatom kisebbségben maradt, ennek ellenére fenntartom azt, hogy ezek a következmények szabálysértésiek legyenek, vagy pedig kifejezet ten büntetőjogiak, tehát a tilalom megszegése vétség legyene, vagy csupán szabálysértés. Ha néhány szóval megpróbálom indokolni, hogy miért ragaszkodnék, hogy ez vétség legyen, és ne csupán szabálysértés, elsősorban azt mondanám, hogy a szabálysértés maga egy rendkívül bizonytalan kategória. Ezt ellenzékiként saját tapasztalatomból tudom, hogy milyen könnyen lehet valakire szabálysértést ráfogni. Nem tételezem fel, hogy ez a jövőben is így lenne, de éppen a szabálysértésnek a nagyon gyenge lábon álló bizon yítási kötelezettsége, tehát a hatóságnak a nagyon gyenge lábon álló bizonyítási kötelezettsége teszi nagymértékben lehetővé azt, hogy valakit szabálysértéssel gyanúsítsanak, és esetleg emiatt meg is bírságoljanak, amikor nem követte el azt a szabálysértés t, és ez, ellentétben, mondjuk, egy közlekedési szabálysértéssel, olyan, ami nehezen – esetleg nehezen – bizonyítható, és ezért e tekintetben csak a bírósági bizonyítás a megnyugtató számomra. A másik dolog az, hogy annak ellenére, hogy a vétség természete sen súlyosabb dolog, súlyosabb kategória, mint a szabálysértés, így természetesen a nyomozó hatóságnak, az ügyészségnek, a bíróságnak messzemenően lehetősége van arra, hogy az eset társadalmi veszélyességének hiányára való hivatkozással az eljárást mindenf éle büntetés kiszabása nélkül megszüntesse, és arra gondolok, és ez vetődött fel a bizottsági ülésen, hogy hát nem lehet egyévi börtönbüntetéssel fenyegetni azt, aki – mondjuk – olyan módon szegi meg ezt a szabályt, hogy egy kórházban az ismerősével, akit meglátogat, aláíratja a népszavazási kezdeményezés aláíróívet. Ez kétségtelenül igaz. Én azt gondolom, hogy egy normális gyakorlatban nem is kell tartani ettől. Ugyanakkor azt hiszem, hogy nagyon is súlyos következmé nyekkel fenyeget egy munkahelyi vezetőt, aki a munkahelyen beosztottjait készteti népszavazási ív aláírására. Nem tartom elégségesnek e tekintetben azt az érvet, hogy amennyiben ő pressziót gyakorol, akkor amúgy is súlyosabb következmények fenyegetik a btk . 211. szakasza értelmében. Nem tartom elégséges
