Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 6. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 6. napjának korrigált kiadása - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TELLÉR GYULA (SZDSZ):
299 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Salamon Lászlónak. Felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvényelőkész ítő és igazságügyi bizottság elnöke SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tartalmilag teljes mértékben úgy van, ahogy Hack Péter mondotta. Én kizárólag a formai szabályok precíz és rendkívül következetes betartására igyekeztem figyelemmel lenni, amikor azt jeleztem, hogy ez formailag egy olyan módosító javaslat, amely a formai szabályok szerint megtárgyalást jelent. Ha azonban így értelmezi a Házszabályt a Szabad Demokratá k Szövetsége, ahogy elhangzott, magam a legnagyobb örömmel mondok le arról a gondolatról, hogy a bizottság összeüljön, illetve ha ez a kérdés annyira sürgős megtárgyalást kíván, mint ahogy ez így van, véleményem szerint a bizottság kész arra is, hogy félre téve a házbizottság állásfoglalását, a mai napon a szünetben vitassa meg a kérdést. Egyébként tartalmilag teljes mértékben egyetértek az elhangzottakkal és magam is úgy gondolom, hogy teljesen fölösleges a kérdés bizottság elé utalása. (Taps.) ELNÖK (Szűrö s Mátyás) : Igen, erre visszatérünk. Most meghallgatjuk a további jelentkezőket, amennyiben azonban elállnak a felszólalástól, az más helyzet. Visszaadom a szót Tellér Gyula képviselőnek, SZDSZ. Felszólaló: Tellér Gyula (SZDSZ) TELLÉR GYULA (SZDSZ) : Tisztel t Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném bejelenteni, hogy amit mondok, az a saját álláspontomat képviseli és semmiképpen sem fejezi ki az SZDSZ- képviselőcsoport együttes nézetét, bár nem zárom ki, hogy egyes képviselőtársaim osztják azt, amit el fogok mondani. Már a múltkori vita során nagy érdeklődéssel és a szaktudásnak kijáró nagy tisztelettel hallgattam azokat a kiselőadásszámba menő érveléseket, amelyek részint a Kossuthcímer, részint a koronás kiscímernek állami címerré való emelése mellet t szóltak. Ezeknek az érveléseknek az elemeire nagyon igyekeztem odafigyelni, mert szerettem volna, ha akár az egyik, akár a másik érvelés meggyőz. Azonban egy dologról győztek meg, hogy pusztán heraldikai, ikonográfiai alapon, a jelek előtörténetének az e lemzése alapján nincs olyan szoros és szükségképpen logikai érv, amelyik akár az egyik, akár a másik címer elfogadását kétségtelenné tenné. Vagyis az történt, ami sokszor előfordult, hogy tudniillik, valamilyen módon az előre kialakult, kialakított elvi ál láspontjához kereste meg kiki azokat a tényeket, amelyek aztán az ő álláspontjáig vezettek el, az ő álláspontját bizonyították. Hozzá kell tennem, hogy ez az emberi gondolkodásnak igen mélyről fakadó sajátja. Semmiképpen sem felrovólag említem meg, sőt, t alán éppen azért mondom, hogy valamelyest mentséget találjak, mert az én eszmefuttatásom sem lesz mentes ettől a fajta gondolkodástól. Egy másik dologról is meggyőztek ezek az előadások. Arról, hogy a képi jelekhez – ebben az esetben a címerhez, illetve a koronához – kapcsolódó jelentéseknek van egy olyan forrása, amelyet ezek az eszmefuttatások nem, vagy csak nagyon kevéssé kapcsoltak be. Egy jelnek a jelentése ugyanis nemcsak attól függ, mit jelentett korábban vagy milyen összefüggésekben, kontextusokban használták korábban, hanem attól és főleg attól, vagy döntő mértékben attól, hogy az a közösség, amelyik a jelet használja, milyen jelentést tulajdonít neki. Ez a két dolog, bár kapcsolatban van, nagyon bonyolult, sokféle kapcsolatban van, de nincs szükség szerű kapcsolatban. Ha egy jel öt évvel, tíz évvel, száz évvel ezelőtt jelentett valamit, ebből nem következik teljes bizonyossággal, hogy ugyanazt kell jelentenie ma. Nézzük meg, hogy milyen jelentést tulajdonít a koronának a koronát mint jelet használó k özösség. Én úgy gondolom, három ilyen jelentést érdemes főképpen megkülönböztetni. Ezek
